Gittai István
Életforma – életmû
Amikor igényes nyomdai kivitelezésű könyvet veszek a kezembe,
ujjaimban mindannyiszor felgyülemlik a megsimogatás vágya. Az érintésem,
a simogatásom elsősorban a szép és minőségi munkát igyekszik ekképpen
elismerni, honorálni. Ami magánügy, persze. Idevágóan egyik kortárs
magyar író az új, szép küllemű könyv kapcsán bevallja, hogy neki
mindannyiszor kézmosási kényszere támad. A közelmúltban megjelent, Aggod
István festőművész munkáit méltató és felmutató album mind külső
eleganciájában, mind beltartalmában a becses könyveim sorát gyarapítja. A
művész alkotói pályáját, festményeit az erdélyi kortárs képzőművészet
legavatottabb ismerője, Banner Zoltán elemzi. Életforma – életmű című
besorolóját így kezdi: „Váradinak lenni – életforma; ezt vallotta minap
Aggod István e sorok írójának.” E színvallás indítja el a
művészettörténész képzeletében ama filmet, amelyben Maczalik Alfréd,
idősebb és ifjabb Mottl Román, Balogh István, Tibor Ernő, Miklóssy
Gábor, Leon Alex, Cs. Erdős Tibor, Kristófi János, Coriolan Hora, Tompa
Mihály, Tolnay Tibor és mások képei pörögtek Nagyváradról. A fent
említettek mindegyikéről leírták: „Nagyvárad festője”. Éppen ezért
Banner Zoltán méltányolja Aggod István szerénységét, azt, hogy a „Várad
festője” táblát ő nem akasztja életműve fölé, mondván: „a művészet az ő
számára életforma, amely véletlenül váradinak nevezhető”.
Banner szerint Aggod István alkotói pályája három korszakra tagolható.
Kezdetben elsősorban a szociális érzékenység érhető tetten, ez ihleti a
ceruzát, az ecsetet, ami a nyolcvanas–kilencvenes évekre morális
szemléletté nemesül. Legújabb városképeit pedig az érzelemdús nosztalgia
és a személyesség jellemzik. Meg az időmúlás fájdalmas bőrön-égetése. A
tizenkilenc fekete-fehér és mintegy hetven színes reprodukció akár egy
állandó Aggod-tárlat sorakozik az album lapjain. Hadd említsem meg a
számomra legbecsesebbeket: Este, Várad kálváriája, Őszi búcsú, Hajnali
látomás, Havas Bémer tér, Női portré, Téli randevú. S mindenekfölött a
Váradi utca című. Újra meg újra megcsodálom. E képe lélekpendítő,
szeretetosztogató. Az érzelem esszenciája ez a mű, ez az album így,
mindenestől. Amelybe azért imitt-amott belerondít a nyomda ördöge. Kár
érte, hiszen egy éles szemű korrektor könnyűszerrel kigyomlálhatta volna
a buta hibákat. Miként az is vétek, hogy nem azonnal és frissiben –
advent utolsó hetében –, hanem majd csak áprilisban–májusban, a soron
következő Varadinumon, kiállítással egybekötve mutatják be a Primus
Kiadó által megjelentetett albumot.
