Péter I. Zoltán
A Holnap centenáriuma
A váradi fiatal költőket, írókat már régebben foglalkoztatta egy
irodalmi társaság létrehozása, egy irodalmi folyóirat kiadása. Az
irodalmi társaság megalakításához végül az adott ösztönző lendületet,
hogy 1908 februárjában a Premontrei Főgimnázium tanáraként Váradra jött
Juhász Gyula.
Antal Sándor – az első antológia szerkesztője, az előszó írója – erre
így emlékezett: „Váradon a Kis Pipában beszélgettünk először Juhász
Gyulával, hogy most elegen vagyunk, szervezetten kellene kiállani,
szembeszállani Budapesttel. Tudtuk, hogy Ady velünk fog tartani, hiszen
cikkeiben is sokszor kikelt a pesti klikkuralom ellen. A váradi
konzervatív Szigligeti Társaság nem hajlamos irántunk, műkedvelőkkel van
tele, nem is alkalmas keret, hagyjuk ott, alapítsunk egy új irodalmi
társaságot, adjunk ki egy komoly folyóiratot. Mikor később Dutkát és
Emőd Tamást is bevontuk a tanácskozásba, már nem emlegettük folyóirat
kiadását, mert az öreg Sonnenfeld Adolf, akinek bizalmasan elmondtam
tervünket, megmagyarázta, hogy minél díszesebb, nívósabb lesz a
folyóirat, annál biztosabb, hogy néhány szám után megszűnik, Pestből
csak kárörömet vált ki, akciónkat pedig kompromittálja. Új irodalmi
társaság alakításának sincs egyelőre értelme. Ki kell adni egy szép,
reprezentatív könyvet, és ha megvan a siker, akkor lehet társaság is,
esetleg folyóirat is. Magunk is beláttuk, hogy ha Oláh Gábor,
Kosztolányi, Babits Mihály és Balázs Béla is csatlakoznak – ahogy Juhász
Gyula ígérte –, még mindig nem tudunk jó anyaggal megtölteni egy
rendszeresen megjelenő nagy lapot. Nincsen más mód, kezdjük meg a harcot
egy lírai antológiával. Úgy állapodtunk meg, hogy bevárjuk, míg Ady
újra Váradra jön, és akkor vele együtt beszéljük meg a részleteket. Rám
bízták, hogy a könyv kiadásának lehetővé tétele érdekében puhatolózzam
addig a fiatal váradi irodalom tehetősebb barátainál. – Ma szinte
hihetetlen, hogy a legelső két ember, akihez fordultam – Dénes Sándor
ügyvéd és Berkovits René orvos –, párperces beszélgetés után nemcsak
kézséggel, de örömmel is vállalta az antológia nyomdaköltségeinek
előlegezését. […] Most következett a legnehezebb rész: kik legyenek
benne? Dutka, Juhász, Emőd, Miklós Jutka és természetesen Ady. Juhász
javaslatára bekerült még Babits Mihály és Balázs Béla. […] Egy csomó
váradi versíró barátunk jelentkezett még, mind benne akartak persze
lenni az antológiában. Nehéz volt őket távol tartani.”
Juhász Gyula is elsősorban a váradi költőkre, Dutka Ákosra, Emőd Tamásra
és Miklós Jutkára gondolt maga mellett, és természetesen Ady Endrére,
aki itt írta első igazi verseit, aki itt ismerte meg Lédát, aki innen
indult el a dicsőség útján, és aki második szülővárosának tekintette és
mindig örömmel kereste föl Váradot. „Én voltam az, aki Babits Mihályt és
Balázs Bélát ajánlottam – írta majd később Juhász –, akik még az
egyetemről és Szegedről barátaim, és akik eddig szinte egészen
ismeretlenek voltak az irodalom és az olvasó előtt.”
Az első megbeszélés
Ady 1908. február 27-én jött Nagyváradra, hogy barátaival tárgyaljon.
Manojlovics Tódor, az Ady baráti köréhez tartozó szerb irodalmár
visszaemlékezése szerint az Emke kávéház leghátsó kártyaszobájában
gyülekeztek vagy húszan, de talán még többen is: fiatal írók, költők,
újságírók és a város más, szintén fiatal, de tekintélyes polgárai, mind
Adyra várva. „Úgy tíz óra körül aztán végre tényleg beköszöntött Ady a
diadalmasan mosolygó Nagy Miska kíséretében. Lassan, szinte elfogódottan
lépett be a kis szobába, amelyben talán már több ember tolongott, mint
amennyi elférhetett, pláne, hogy most mindnyájan feléje rohantak,
körülfogták és mindannyian egyszerre akarták hallani tőle, hogy »hogy
van?« és »hogyan utazott?« …és én nem minden meglepetés nélkül vettem
észre, hogy előttem nem állt valami bozontos üstökű, lompos bohém, hanem
egy elegáns megjelenésű fiatalember, aki inkább hasonlított talán
valami követségi titkárhoz, mint ahhoz az istentelen tűzcsóvás poétához,
akiről hol lelkes csodálattal, hol pedig fanatikus dühvel beszéltek,
meséltek akkor már országszerte. Csakis csodásan fénylő nagy fekete
szeméből – amelyre, amint levette kalapját, »sötét, csigás« hajának egy
rakoncátlan selymes tincse hullott – sugárzott ki a poéta is, meg a
tűzcsóva is. De volt eleinte, a sorbavett üdvözlések, parolázások közben
egész magatartásában is bizonyos diszkréten, diplomatikusan mosolygó
rezerváltság – amely aztán, hogy letelepedtünk a szorosan összetákolt
kártyaasztalok köré és a pincér fürge buzgalommal rakosgatni kezdte
elénk a feketéket, persze, hogy mihamar kedélyes baráti közvetlenségbe
oldódott fel. […] Ady Dutkához, Nagy Miskához, Emődhöz és Hegedüs
Nándorhoz fordult –, hogy hát mi az újság, mi készül, mi történik itt
Váradon? […] Amire a váradi poéták akkor azzal a maguk közt már rég
ápolt ideával álltak elő, hogy a legjobb, legcélszerűbb lenne valami
modern szellemű és programú irodalmi társaságot alakítani, amely elsőnek
egy közös antológiával, azután esetleg saját folyóiratával is léphetne a
nyilvánosság elé – és amelynek élére természetesen és feltétlenül
Adynak kellene állnia. Ady szimpátiával vette tudomásul ezt a tervet a
benne neki szánt szereppel együtt, és bár nem hallgatta el kételyeit
annak keresztülvihetősége körül, jókedvvel belement a játékba. Persze,
hogy nagy lett erre az öröm és lelkesedés – hiszen itt és ekkor
született, illetőleg kapta meg első reális körvonalait is A Holnap
eszméje. – Sokáig együtt maradtunk azután még Ady körül lázas-lelkesen
beszélgetve, tervezgetve, és neki – minden legbensőbb kételyei ellenére
is – szemmel láthatóan kedve telt ebben a furcsa, zajongó, fiatalosan
fontoskodó konspirációs hangulatban, amit persze mindenekelőtt az ő
jelenléte teremtett meg és az ő mindig érdekes, megkapó ötletei,
észrevételei tartottak fenn. Végre mégis be kellett fejezni az ülést.
Adynak le kellett feküdnie, mivel már másnap reggel (vagy dél felé)
tovább akart utazni. Megígérte, hogy két-három hét múlva majd újra benéz
hozzánk, Váradra, és majd akkor tovább szőjük a nagy összeesküvésünket.
Addig is gondoljunk ki valami jó nevet az új társaságunk részére… ”
A szerző további írásai
