Gittai István
Telefonhívás üdvös időben
Annyira jó pillanatomban hívtál, hogy azt találtam mondani:
mától Tégedet én anyanyelvünkkel egy súlycsoportba sorollak.
Bókom mézes búzája annyira lázba hozott, és úgy kifényesítette
a hangod, hogy beleborzongtam. Lám, némely sebtében kiejtett
szó mily örömforrás-fakasztó!
Mint jó televényben a csíraképes babszem, úgy viszonyultál:
„Hát hogy képzeled ezt? Úgy, hogy a ringben összeeresztesz
minket, s hogy bokszkesztyűvel püföljük egymást végkimerülésig?
Hát vedd tudomásul: mivel hogy én sem, anyanyelvünk sem idióta,
ökölre menő viadal meg nem eshet miközöttünk. Egy életre
felejtsd el ama ringet, amelynek egyik sarkában miriád szó,
a másikban meg én szál egyedül… Az egy súlycsoportba sorolás
költői báját azért ezerszer köszönöm.”
(Szertelen napló 4. Részletek a versciklusból)
