Kinde Annamária
Szandra May verse a költő közérzetéről
Az univerzum csatornája
s a csatornának tölteléke
ő,
aki belekölt a létbe.
Nem megy sehova, így szabad.
A fejében a sivatag.
Mert így esett az ő fejében
az egész föld egy sivatag.
Kuporognak a homokon
mécsesek mellett emberek
félreértés gyümölcse csak,
ha van még bennük szeretet,
üzlet, lehet.
A szívnek képét a fejében
összerántja a borzalom,
híreket olvas, és keres,
ízekre szed, és összerak
és fél nagyon,
mert a fejében bomba van,
a spájzban titkos szolga van,
a képben rejtett üzenet
s ő nem érti a rejtjelet.
Hullámokban a szövegek
átcsapnak rajta, elmerül,
és el sem meri mondani
fuldoklik benne egyedül.
Nem menekül.
Álságosnak gyanítja,
hamis neki a védelem.
S ha megszánja a szerelem,
repül virágos réteken
erdőt is lát a képeken
harmatos rózsát is vetítnek
retinájára angyalok
orrába szellővel kerítnek
hűvös gyöngyvirágillatot,
fülébe földi dallamot
is játszanak de az egész
csak pillanatnyi pihenés,
múlik
és
váltanak a képek
dörög, zuhan
álságos zűrzavar
nem élet.
Kényszerű látni mindig újra
nincsen egyensúly a világban.
Fals akkord
az örök szépség
érthetetlen harmóniája.
G
yávák délibábja.
Visszatérő képe:
ő, aki belekölt a létbe,
az univerzum csatornája,
s a csatornának tölteléke.
