vers
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.
Ady András
Ápolónő
Mint nyitott sebben
eleven bomlás, erjedt,
meleg sejtközti nedvben,
lassan megfertőz a terjedő
csend, s megromlik bennem.
Egyedül Te vagy, ki fáradtan
játszol még hajammal.
Mint bomló, régi házakon
lecsúszó téglaszín árnyak,
hallom a hangokat (odabenn
lapulnak), s ha a fájdalom, a
súlyos sorompó, csendben lezárul,
számolom mégis az eldugott
tekervényfalon karmoló zajokat.
Egyedül Te vagy, ki fáradtan
játszanál még hajammal.
Ülj mellém, ne hagyj el.
Ha torlódik is duzzadt
ereimben a hallgatás, s e furcsán
elnagyolt vázban égig szökik
kiszenvedő hangok láza, ne félj,
csendem nem ragályos, elszigetel.
