Kiss Lehel
Húsvéti dal: Krisztinkáról (KAF-melódiára)
Krisztinka Genfből jön,
Nincs mögötte lábnyom.
Szemében még a Léman
Szemén szikrázó éj van...
Jön kis kece lányom,
Krisztinka... visszajön,
S a csillagok vele.
Fölötte úszik a Hold,
Mint a Napunk régi, holt
Lelkiismerete.
Krisztinka, meg ne állj
Csodálni a tiszta,
Hűs havat az Alpokon,
Hisz belőled alkotom
Tündérkertünk’ vissza!
Krisztinka, nem tudod,
Hogy fájsz itt a sárnak,
A kemencének, tűznek...
És nem tudod, hogy tűznek
Lepkeként majd várak
– Krisztinka! – jaj, poklok
Ékes kapujára!
Te csak jöjj, jöjj nevetve,
Szárnyalva és lebegve
Kísértet-hazádba...!
Krisztinka, látom már,
Jaj, amint alábuksz,
S belehamvadsz a mészbe,
S Tündérkertünk végre
Felnéz: „Post tenebras Lux!”
Krisztinka visszajön,
S a csillagok vele.
Fölötte úszik a Hold,
Meg a Napunk régi, holt
Lelkiismerete.
(2008. febr. 9.)
