Péter I. Zoltán
Százéves a Fekete Sas palota
A nagyváradi szecessziós építészet emblematikus alkotása, a Fekete Sas épületkomplexum a Szent László (ma Unirii) tér északkeleti szegletében található. Nevét az egykori Fekete Sas fogadóról kapta, amelynek helyén eredetileg, a 18. század elején, még egy jelentéktelen, zsindelyfedeles kis földszintes épület volt. Ez 1714-ben mindössze három szobából állott, és ebből is az egyik városháza-szerepet töltött be, a másikban a „Sasjegy alatti csapszék” volt, míg a harmadikat boltként bérbe adta a város. 1722-ben egybekapcsolták a szomszédságában levő Sas (majd csak később lett Kossuth) utcai „serház”-zal, majd 1753-ban immár a Kispiac (a későbbi Szent László tér) felé terjeszkednek, megvásárolva az ottani szomszédos földszintes házat. Ahogy Lakos Lajos városi levéltáros írta: „az 1765. évben mindezeket kiépítvén így az akkori viszonyok és fogalmakhoz képest már most egy óriási épülettel és egy fundussal rendelkeztek, mellyel a Sas alapjait megveti…” Ettől kezdve használták fogadóként.
Az 1753. esztendei bővítés után az épületet „jádzó szín”-nek is használták. A 19. század elejére szűknek bizonyult a fogadó, ezért 1807-ben emeletet húznak rá. 1836 júniusában tűzvész pusztított Újvárosban. Leégett a téren levő kis földszintes házak többsége, a Sas fogadóval együtt. Egy évvel később újjáépítették, de nemcsak a kispiaci homlokzatát, hanem a Sas utcában levő részét is. Ekkor már erős alapokra építették, mivel még az 1851-es árvíz sem tudott kárt tenni benne. Tíz év múltán a városháza megvált a Sas épületétől, Olasziba költözött, a volt 4-es, mai Oltea Doamna általános iskola helyén levő, 18. század eleji emeletes épületbe.
A Fekete Sas fogadó épülete a századforduló után igencsak elhanyagolt állapotba került, ezért a városvezetés műszaki szakvéleményezést kért róla. Kőszeghy József városi főmérnök 1905-ben elkészített szakvéleményében emlékeztetett arra, hogy a Fekete Sas Szálló bérlője már 1902-ben restauráltatni szerette volna az épületet. Kőszeghy főmérnök, mérlegelve a Fekete Sas, de a közeli Zöldfa fogadó „meglehetősen rozoga állapotát” is, hosszadalmas gazdasági számítás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a város nem választhat helyesebb utat, mint azt, hogy eladja az ingatlant. Ennek ellenére 1905 márciusában a törvényhatósági bizottság elvben úgy határozott, hogy a Fekete Sas épületét lebontatja, majd egy újat építtet helyette.
Tervezés és tervezgetések
Arról is döntött a törvényhatósági bizottság, hogy tervpályázatot ír ki, hogy miután lejár a bérlővel megkötött szerződés, 1907-ben megkezdhessék az építést. 1905. október elején viszont dr. Kurländer Ede és dr. Adorján Emil igen kedvező vételárat ajánlott a Fekete Sasért és a Zöldfáért, a két épület teljes leltári értékét, 741 ezer koronát ígértek érte, ugyanakkor vállalták a pályázati tervek költségeinek, összesen 750 ezer koronának a kiegyenlítését is. Még október végére beérkezett 13 pályamunka. A budapesti bírálóbizottság egyhangúlag Komor Marcell és Jakab Dezső tervét fogadta el, azzal az indoklással, hogy „egyedül ez a mű alkalmas a város követelményei szempontjából a kivitelre. Művészi becse messze kimagaslik a többi pályatervtől, beosztása a leghelyesebb és legcélszerűbb”. A városvezetés 1905 decemberében árverést írt ki a Fekete Sas és a Zöldfa Szállodára, de meglepő módon nem akadt vevő, mindössze Moskovits Mór tett szóbeli ajánlatot, de csak a Zöldfa Szállodára. Két napra rá Adorján és Kurländer újabb ajánlatot tett a városnak, de azzal a feltétellel, ha az általuk épített ingatlan 15 éven át adómentességet élvez. Ajánlatukat a maguk részéről 1906. február 1-jéig tartották kötelezőnek. A határidő lejártakor Nagyvárad tanácsa határozatba foglalta, hogy a Fekete Sast 453 ezer, a Zöldfát pedig 358 ezer korona becsértékben hajlandó eladni Adorjánéknak, az építési kötelezettség garantálásával. Néhány nap elteltével a város közgyűlése is elfogadta többségi szavazattal az összesen 811 ezer koronás vételárat. A közgyűlés határozatát 19 városatya megóvta, mivel a két épületet egymillió koronára értékelték. Arra kérték a szakminisztert, hogy semmisítse meg a közgyűlés határozatát, de a belügyminiszter helyettese jóváhagyta az eredeti vételárat. Még 1906 márciusában megkötötték az adásvételi szerződést azzal a feltétellel, hogy az épületeket május 1-jén adja át a város.
A két tulajdonos 1906 augusztusában terjesztette a tanács elé Komor és Jakab általános tervét (ma is megvan a nagyváradi levéltárban), amit el is fogadtak, de megszabták: a részletes terveket csak abban az esetben szabad elkészíteni, ha előbb az általános tervet jóváhagyta a tanács. A felügyeleti jogot is fenntartotta magának a városvezetés arra nézve, hogy a homlokzatok művészi, impozáns és díszes kiképzést nyerjenek. Ugyanakkor „a szállodát, vigadót, kávéházat, de a többi helyiséget illetően is jogkeret biztosította a megkívánt díszes és művészies kivitel megállapítását és ellenőrzését”. Az általános tervrajzokat megtekintésre kitették az egyik Bémer téri kirakatba, és az újságok is részletesen foglalkoztak velük. A régi épület lebontásához 1906. november 19-én fogtak Jakabffy Árpád vezetésével. A következő év márciusában az is eldőlt, hogy Sztarill Ferenc kap megbízást a palota felépítésére.
„Nagyvárad leghatalmasabb palotájának: a Fekete Sasnak építési terveit tegnap terjesztették be a tanácshoz Adorján Emil dr. és Kurländer Ede dr. – adta hírül a Nagyváradi Napló 1907. április 4-i száma. – Az impozáns szálloda alaprajza és keresztmetszetei nem kevesebb mint 22 tervrajzban vannak összeállítva. A Szent László téri részen a szállodának négy emeletén lesznek berendezve vendégszobák, a Kossuth utcai front két és három emeletes. A palota homlokrajza némileg különbözik attól a tervrajztól ami annak idején egy Bémer téri kereskedelmi kirakatban közszemlére volt kitéve. A Szent László tér és Kossuth utca sarkára tervezett torony az épület Szent László téri homlokzatának jobb oldalára van áthelyezve. [...] A passage és a nagyterem valóságos csodái lesznek a modern építési technikának. A nagyterem maga 16 méter hosszú és ugyanilyen széles, két oldalára páholysorokat és karzatokat terveznek. Ezenkívül van még öt-hat kisterem, játékszobák, társalgók, még a negyedik emeleten is...”
A szerző további írásai
