Péter I. Zoltán
Nagyvárad legrégibb temploma
Ez lett a Szent Brigitta-templom – egyben ideiglenes székesegyház –, amely napjainkban is látható a Széchenyi téri tömbházsor mögött, igaz, külsőleg némileg átalakítva. Az építés a források szerint 1693-ra tehető. A kis templom falaiba talán a közeli romos dzsámi köveit is beépíthették. Ugyanis a városban a törökök után – Bunyitay szerint – három „mosché” (meglehet, hogy dzsámik voltak) maradt. Egy Olasziban a Körös hídjának közelében; másik a város piacának közepén; a harmadik a várban a főkapu mellett. Mind a három leégett, feldúlt állapotban jutott a keresztények birtokába, és ezeket mind lebontották.
Az egykori Szent Brigitta-templom
A mai Nagyvárad legrégibb szakrális épülete, az egykori Szent Brigitta-templom (ma Sf. Treime ortodox templom) a Széchenyi (ma Traian) tér 5. szám alatti tömbház mögött található. A Szent László téri templom felépítéséig ideiglenesen székesegyház szerepét is betöltötte. Építését a források 1693-ra teszik.
A Szent Brigitta tiszteletére szentelt katolikus templomot – egyben ideiglenes székesegyházat – kezdettől fogva a ferencesek is birtokolták. 1703-ban, amikor Bercsényi kurucai felgyújtották Olaszit, a templom is leégett. Csáky Imre bíboros püspök állíttatta helyre 1722-ben. Egy évig még székesegyház, ettől kezdve a ferenceseké. Miután a Szent Ferenc-rendiek 1731-ben a Sal Ferenc utcába költöztek, a templomot Okolicsányi János püspök 1736. május 12-én a pálosoknak adta. Rövidesen ők is elköltöztek, az után, hogy Csáky Miklós püspök 1740-ben kelt adománylevelével a Páris patak partján juttatott számukra telket, hogy ott konventet és tanintézetet építsenek. A Szent Brigitta-templomot 1752-ben Forgách Pál püspök renováltatta, majd az 1760-as években az örmény katolikusoknak engedte át. Az örmény pap halála után, 1776-tól üresen állt az istenháza, mígnem Kollonitz László püspök 1786 májusában a rutén görög katolikusoknak adta át, nehogy a reformátusok foglalják el azt. Megegyezett ellenben Dragoş Moise görög katolikus püspökkel abban, hogy ha a konzisztórium kérné, tartozik azt visszaadni a latin szertartásúaknak. Erre a mai napig nem került sor. 1948. október 21-én országszerte megszüntették a görög katolikus egyházat. Beolvasztották a görögkeleti (ortodox) egyházba, így ez a templom is ortodox kézre került. Sf. Treime templomként csak 1976-tól használják rendszeresen liturgikus célból. És bár 1990-től visszaállították jogaiba a görög katolikus egyházat – Váradon újjáalakult az unitus püspökség –, ezt a templomot, akárcsak a tér északkeleti sarkán levő egykori szemináriumi templomot, az ortodoxok nem adták vissza a görög katolikusoknak.
A minden építészeti stílust nélkülöző kis templom tervező mestere ismeretlen.
A Szent Brigitta-templom szentélyével dél felé néz. Egyhajós, nyeregtetővel ellátott, síkmennyezetes épület. A hajó hossza 16,2 méter, szélessége 6,42 méter. A szentély háromoldalúan záródik, s a hajónál alacsonyabb. A hajó mindkét oldalán három-három félköríves ablak, a szentély két oldalán egy-egy – a hajóablakoknál kisebb – ablak található. A kis templom külső falain nincsenek építészeti tagolások. Főhomlokzata eredetileg háromszögű oromzatban végződött. „1928-ban a homlokzat síkbafutó vonalát a német renaissance homlokzataira emlékeztető díszítményekkel cserélték fel, anélkül természetesen, hogy ezt a nevet távolról is megérdemelné” – vélekedett Biró József. Főhomlokzatán a szegmensívben záródó ajtó felett egy kis hosszanti négyszögű, míg az orommezőben egy kis kerek ablak nyílt. Az 1980-as években a részben befalazott hosszanti ablak és a kis kerek ablak közé a Szentháromság-mozaikképet zsúfolták. Az ajtótól jobbra és balra Szent Péter-, illetve Szent Pál-mozaikképpel díszítették a falat. Valószínűleg ekkor alakíthatták át a bejárati ajtó nyílását is egyenes lezárásúvá. A kis épület templomjellegét a tetőgerincen huszártoronyként megülő barokkos hagymasisakos fatornya adja.
Jegyzetek
1. Bunyitay Vince – Málnási Ödön: A váradi püspökök a száműzetés s az újraalapítás korában, 1566–1780. Debrecen, 1935. 167–168. o.
2. Bunyitay Vince: A mai Nagyvárad megalapítása. Bp., 1885. 8. o.
3. Bunyitay–Málnási i. m. 174. o.
Felhasznált irodalom
Balogh Jolán: Varadinum – Várad vára, Akadémiai Kiadó, Bp. 1992. /Művészettörténeti füzetek. 13/1./
Bél Mátyás: Bihar megye leírása (Különlenyomat a Bihari Múzeum Évkönyvéből) Berettyóújfalu, 1980.
Bihar vármegye és Nagyvárad. Szerk.: Borovszky Samu. Apolló Kiadó, Bp. 1901.
Biró József: Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei. Centrum Kiadóvállalat Rt., Bp. 1932.
Boldog Várad. Szerk: Bálint István János. Héttorony Könyvkiadó, Bp. 1992.
Bunyitay Vince: A váradi ős székesegyház. Nagyvárad, 1880.
Bunyitay Vince: A váradi püspökség története I–II. Nagyvárad, 1883.
Bunyitay Vince: A váradi püspökség története III. Nagyvárad, 1884.
Bunyitay Vince: A mai Nagyvárad megalapítása. Bp. 1885.
Bunyitay Vince: Nagyvárad a török foglalás korában, 1660–1692. Bp. 1892.
Bunyitay Vince–Málnási Ödön: A váradi püspökök a száműzetés s az újraalapítás korában, 1566–1780. Debrecen, 1935.
Chifor, Agata: Oradea barocă [A barokk Nagyvárad]. Muzeul Ţării Crişurilor, Editura Arca, Oradea, 2006.
Gyalókay Jenő: Új adatok a régi Várad helyrajzához. In: Biharvárad I. Nagyvárad, 1913.
Hügel Ottó: Nagyvárad és környéke. Útmutató. Nagyvárad, 1872.
Istoria oraşului Oradea [Nagyvárad történelme]. Szerk: Borcea, Liviu – Gorun, Gheorghe. Editura Cogito Oradea, 1995.
Lakos Lajos: Nagy-Várad múltja és jelenéből. Nagyvárad, 1904.
Málnási Ödön: Gróf Csáky Imre bíbornok és kora, 1672–1732. Kalocsa, 1933.
Nagy Sándor, K.: Bihar-ország II. 1885.
Papp Lajos: Nagyvárad. Városismertetés. Bp. 1943.
Péter I. Zoltán: Nagyvárad római katolikus templomai. Literatus, Nagyvárad, 1992.
Péter I. Zoltán: Nagyvárad építészeti emlékei a barokktól a szecesszióig. (Második, bővített kiadás.) Convex, Nagyvárad, 1998.
Péter I. Zoltán: Trei secole de arhitectură orădeană [Nagyvárad építészetének három évszázada]. Editura Ţării Crişurilor, Oradea, 2003.
Péter I. Zoltán: Nagyvárad római katolikus székesegyházai, PBMEB. Nagyvárad, 2004. /Partiumi füzetek. 30./
Péter I. Zoltán: Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége. Noran Könyvkiadó, Bp. 2005.
Puşcaş, Aurel: Biserica „Sf. Treime” din Oradea [A nagyváradi Sf. Treime templom]. In: Mărturii-evocări. Oradea, 1980.
Váradi kőtöredékek. Szerk: Kerny Teréz. A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának kiadványa. Bp. 1989.
A szerző további írásai
2 / 2