Ferencz Zsuzsanna
Eszke könyve (regényrészlet)
– Én igen – mondta Trottyos Sámuel, minden dolgok tudósa.
– Én is – szólt Sziszi.
Barbie közben meggyőzte Elemért, fessen számára egy szupermarketet. Amikor a nép meglátta a gyönyörű új bevásárlóközpontot, betódult, hogy bámészkodjék. Barbie izgatottan rohangált, mindent meg akart vásárolni, de leginkább a rózsaszín, csillogó báli ruhákat. Panni póni ezt persze nem hagyhatta szó nélkül, és három lócitromot pottyantott Barbie vadonatúj báli cipellőjére, mire Barbie persze sírásra fakadt, és könnyeivel eláztatott három új ruhát.
Ám a szupermarket nem volt tökéletes:
Alfonz új fület akart volna vásárolni, a régi, verekedésektől kicsipkézett füle helyett. De nem talált.
Vanília nagytata vaníliás fagylaltot akart volna. Szitakötő Jóska új gólyalábat. Trottyos Sámuel új, de szintén trottyos nadrágot, mivel a régi kilyukadt.
Hős Gomba hét parókára vágyott volna, hogy végre haja is legyen mind a hét fején. Sziszi úgy gondolta, igazán megilleti őt egy egérkollekció, de hiába kereste.
Elemér, a világhírű festő, azt hajtogatta, hogy tévedni emberi dolog, de a nép többi része szemrehányást tett neki. Végül a dolog megoldódott: macskafület, vaníliás fagylaltot, gólyalábat, trottyos nadrágot, hét parókát, egérkollekciót festett hamarjában. Panni sok-sok lócitromot kért, hogy kellő gyakorisággal fejezhesse ki véleményét Barbie előtt. Elemér festett neki ötszáz lócitromot.
A nép legboldogabb tagja Barbie
baba volt, alig bírta hazacipelni a sok cuccot, amit összevásárolt.
Eszke királynő nem látogatta meg a szupermarketet, mert úgy gondolta, a királynők nem járnak vásárolni. Kint üldögélt egy fatörzsön, s azon gondolkozott, hogyan tovább. Elég sok ötlete támadt.
Amikor ismét összegyűlt a nép az utcán, kiadta a rendeletet: Elemér készítse el a titokgyárat. Az épület csillag alakú lett, senki sem értette, miért.
– Lehet, csillag alakú titkokat gyártanak majd itt – szólt Sziszi, de ezt nem gondolhatta komolyan.
– Á, nem – vágta rá nagy tudású Trottyos Sámuel. – Azért titokgyár a neve, mert titok, hogy mit gyárt.
– Nem, ez titkokat gyárt majd. Fontos, érdekfeszítő titkokat – szólott fenségesen Eszke.
Kicsi szünet után így folytatta:
– Most pedig kinevezlek benneteket.
– Hogyhogy kinevezel? Van nekünk rendes nevünk.
– Nem úgy értem. Mindnyájan fontos állást kaptok itt Eszkiában. Vagyis kinevezlek benneteket. Elemérrel kezdem. Jöjj ide, te világhírű festő! Először is fess nekem gyorsan egy trónust, ide az utcára is, hogy innen irányíthassam a népemet. Az ilyesminek meg kell adni a módját.
Elemér csodás arany trónust festett egy pillanat alatt. Eszke helyet foglalt, megköszörülte a torkát, majd azt mondta:
– Elemér, mostantól fogva te vagy a miniszterelnök és a miniszterek. Vagyis az egész kormány. Gyere ide, Hős Gomba.
Hős Gomba odaállt Elemér mellé, s izgatottan várta a kinevezését. Ugyanis életében még soha nem nevezték ki.
– Rád bízom a titokgyárat, legyél te az igazgató. Te hős vagy, tudom, hogy akár életed árán is megmented a titkokat. A szabadidődben pedig leszoktatod Panni pónit a pöszeségről.
Hős Gomba meghatottan pislogott mind a tizennégy szemével.
Mindketten megköszönték Eszke királynőnek a bizalmat.
Hanem a királynő olyannyira kimerült a két kinevezéstől, hogy így nyilatkozott:
– A kinevezéseket holnap vagy holnapután folytatom.
Hős Gomba megfogta Panni kötőfékjét.
– Most pedig leszoksz a selypítésről – mondta neki.
– Én nem isz szelypítek.
– Mondd utánam szépen: „Az ipafai papnak fapipája van, tehát az ipafai papi pipa papi fapipa.” Na, mondd utánam!
– Pifa – mondta Panni, aki szerette a rövidséget.
Mivel már nem kellett takarékoskodnia, tíz piros lócitromot eresztett a földre, épp Hős Gomba elé.
– Rossz a nyelvgyakorlat, nem a selypítőknek való – szólt Trotytyos Sámuel. – Inkább úgy kellene, hogy a sipafai sapnak sasipája van, tehát a sipafai sapi sipa sapi sasipa.
– A szipafai szapnak szaszipája van – mondta boldogan Panni. – Jaj de gyönyörű!
Többen fejfájást kaptak a nyelvgyakorlattól.
A szerző további írásai
2 / 4 
