vers
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.
Fazakas Attila
Watteau kertjében
Alszik az erdő, a kert, a ház is –
Szökőkútak tarajába
Lombok ága hasogat,
Nyarak csipkéje kibomlik
Kinevetheted Hold-fehér
arcomat…
Hintácskádat felcsapom,
Érosz itt labdázgat;
Bokrok mögött járkál a szél,
Csókol szobortomporokat.
Alszik az erdő, a kert, a szél, a ház is…
„Jöjj, estém, jöjj!…
Elnyugodni a füvön – …”
Vihar száll a fellegekben,
Kert vizében csillagözön.
Húrokra borult lámpás,
Alszik a kezem,
Az erdő, a fény, a kert, a ház is;
Szép, sekély szeretők keble kibuggyan;
Szempillád, mint az éj patakzik;
Halkan az énekem szétfut, él
A fényben, a könnyben, a kőben, a lombban…
