Kőrössi P. József
Pablo Urbányi - Arra emlékszünk, amit a szavak hoznak
P. U.: Az oroszok a gyárból a faanyagot vitték el, a gerendákat, visszaépítették a hidakat és koporsókat csináltak a halottaknak.
K. P. J.: Így számolták fel édesapád gazdaságát.
P. U.: Igen, és megitták az úgynevezett kinert. Nem tudom, hogy ezt a szót Magyarországon most használják-e. Ez a festékoldó, ami nagyon mérgező hígító. Huszonnégy orosz megivott egy 18 literes kancsót, s meghalt belőle tizenhét. A papám a bíróság elé került, avval a váddal, hogy megmérgezte őket, míg végre jött egy kapitány vagy nem tudom mi, és mondta, hogy veszélyes dolog ezt meginni, tehát kiengedték.
K. P. J.: Annyit még hadd mondjak el Pablóról, Pálról, hogy soha nem járt magyar iskolába, soha nem tanult magyarul, tehát autodidakta módon, Argentínában sajátította el a nyelvet, az édesanyjától, vagy tartotta meg inkább. Írni is tőle tanult, gondolom, a találkozó végén dedikálni fogja a könyveit, majd látni fogják, milyen szépen ír magyarul.
P. U.: Na hát ne túlozzuk el a dolgokat.
K. P. J.: Időnként ki szoktalak javítani, mondom, hogy ékezet vagy két t, de ettől te még jól írsz magyarul. Magyar nyelven levelezünk is, amikor éppen Kanadában van. Visszatérve a családodhoz, miért éppen Argentínába mentetek?
P. U.: Velencéből Rómába mentünk, volt egy nemzeti elbíráló szervezet, már azt sem tudom, hogy mit jelent ma, mögötte ott volt a Vöröskereszt, el kellett dugni, letagadni a csehszlovák útleveleket, merthogy menekültek voltunk. Szóval az volt a fontos, hogy valaki menekült legyen, és ez a társaság adta a lehetőséget, hogy négy helyre mehessenek az emigránsok. Volt Kanada, Ausztrália, Argentína és Brazília. Ez volt a négy fő hely, ahova mehettünk. Argentínát választotta a papám, mert azt mondta, hogy Ausztráliában és Kanadában angolul beszélnek, és amikor a halottak, amikor a testek feltámadnak, akkor olyan hangon fognak beszélni, mint az angolok, úgy fog hangozni, mint az angol beszéd, romantikusabb nyelvnek találta a spanyolt és azért választotta.
K. P. J.: A feltámadás miatt.
P. U.: Pontosan.
K. P. J.: Mért kellett menekülnötök, mért kellett a szülőknek menekülniük Ipolyságról?
P. U.: Az egyik legfőbb oka az volt, hogy a papámnak volt száz munkása. Akik még élve maradtak, ki lettek hallgatva, hogy mit csinált velük apám, követett-e el egy olyan bűnt, amit a kommunista igazság ellen lehetett annak számítani. Ettől is megmenekült. Aztán fellépett az áttelepítések ellen, hozták a szlovákokat Magyarországról, és a magyarokat vitték. Föllépett ez ellen, és ez nagyon veszélyes dolog volt. Pedig párttag volt, de antisztalinistának tekintették, és a barátai megmondták neki, innen inkább tűnjél el, vagy Szibériában fogod befejezni az utolsó napjaidat. Szóval ő ez ellen volt, mert azt mondta, hogy ez kommunizmus, meg internacionális valami, teljesen érthetetlen, miért kell áttenni az embereket, mikor lehet egy határ, ami nyitott határ és mehetnek ide-oda. És ezért neki szépen el kellett menni.
K. P. J.: Megérkeztetek Argentínába, te ott kezdtél el iskolába járni. Otthon hogy beszéltetek?
P. U.: Csak magyarul.
K. P. J.: Édesapáddal is és édesanyáddal is csak magyarul?
P. U.: Igen. Ők mindig magyarul szóltak hozzám, én is magyarul válaszoltam. Azon kívül megtartottam a nyelvet a cserkésztáborból. Volt protestáns cserkésztábor, katolikus cserkésztábor, két kis cserkésztábor, előbb vitáztak, különváltak, aztán végre kibékültek, összejöttek és lett egy cserkésztábor, s akkor vasárnap a protestánsok mentünk egyik oldalra, a katolikusok a másik oldalra…
K. P. J.: Hogyan kezdődött a te íróságod?
P. U.: Argentínában hét elemi volt. Azt hiszem, ma már csak hat, de az én időmben hét volt, én az utolsó elemit végeztem éppen. Óra közben írtam az én fantáziáimat, a tanítónő pedig elkapott. És beírt egy nullát.
K. P. J.: A nulla is egy jegy Argentínában?
P. U.: Igen, az úgy van, hogy nullától tízig. Tízes a legnagyobb. A nullával, egyessel, kettessel, hármassal és a négyessel megbuksz. Az ötössel az elemiben átmehetsz. A gimnáziumban hetessel.
K. P. J.: Te kaptál egy nagy nullát.
A szerző további írásai
2 / 9 
