Kőrössi P. József
Csaplár Vilmos - Akkor abbahagyni, amikor már tudod, mit akarsz írni
K. P. J.: Te jogásznak készültél, el is végeztél talán egy évet, aztán otthagytad. Miért hagytad ott?
CS. V.: Igazából sohasem akartam abban az értelemben jogász lenni, ahogyan aztán rá kellett döbbennem. Azt hittem, kétféle egyetem van, humán és reál, aztán kiderült, hogy pláne a szocializmusban háromféle van: humán, reál és jogi egyetem. Na most ez nekem nagyon nem tetszett, hát elkezdtem rögtön intézkedni, hogy menjek onnan el, de volt egy dékán, aki ezt nem engedte, ki kellett várnom a két szemesztert, és csak a következő évben tudtam átmenni a bölcsészkarra. Aki megtudta, hogy el akarok menni, az próbált velem kiszúrni, hogy a jegyeim is rosszak legyenek, szóval nem volt kellemes emlék. Sokan voltak, akik ott nem érezték jól magukat, de aztán becsületes jogászok lettek. Hogy mást ne mondjak, az Alkotmánybíróság jelenlegi elnökével, Bihari Mihállyal is együtt jártam. Voltak egy csomóan, akik a pad alatt verseket írtak, ők is máshol akartak lenni. De vannak olyan írók, akik elvégezték a jogi egyetemet, Vámos is elvégezte, Szikora János, a színházi rendező is. Én a bölcsészkaron találtam meg a számításaimat, s aztán 71-ben megjelent az első könyvem. Mire befejeztem az egyetemet, már két könyvem volt.
K. P. J.: A filmmel mikor kezdtél el foglalkozni?
CS. V.: Filmmel az ember kétféleképpen kerül kapcsolatba, vagy úgy, hogy ő akarja, mert valamit akar tőle, mint például Bódy, aki elvégezte a bölcsészkart és utána a Filmművészeti Főiskolát, sőt, a bölcsészkar közben már forgatókönyveket írt. A másik mód az enyém, hogy filmrendezők keresik meg az embert, hogy csináljon valamit.
K. P. J.: Ki volt, aki megkeresett?
CS. V.: Először Elek Judit, Kézdy-Kovács… de velük nem jött össze semmi, Bódy volt az első, akivel igen.
K. P. J.: Azt is olvastam valahol, színész is voltál egy filmben.
CS. V.: Az jóval később volt. A 90-es évek végén lettem fontos epizódszereplő Fésűs András Balra a nap nyugszik című filmjében.
K. P. J.: A Vadászat angolokra az későbbi, mint a Psyché?
CS. V.: A Vadászat angolokra az most volt, 2006-ban a filmszemlén lett bemutatva.
K. P. J.: Hát akkor én nagyon el vagyok tévedve.
CS. V.: A regény 2003-ban jelent meg, a film 2006-ban készült el, Vadregény a címe a könyvnek, a film címe Vadászat angolokra, egyébként operatőri fődíjat nyert. De a film részben pénzügyi, részben más okok miatt nem nőtt a szívemhez.
K. P. J.: Érdekes, amit mondasz, mert ugyanebben a székben ült itt Bodor Ádám egy hete, s ugyanezt mondta az ő könyveiből készült filmekről, hogy egyszerűen nem tudja szeretni őket.
CS. V.: Én nem ezt mondtam. Én egyről beszéltem, erről a Vadászat angolokra című filmről. Általában véve ezt nem mondhatom. A Pénzt, de sokat című regényemből is készült egy tévéfilm, még a 90-es évek elején, különösebbet nem vártam tőle, de a történet sok embert a képernyőhöz kötött. Aztán voltak olyan filmek, amelyekben részt vettem mint társalkotó, mint forgatókönyvíró vagy társíró, például Kamondi Zoltánnak, annak a rendezőnek az előző filmjében, aki most a Bodor Ádám-féle Dolinát csinálta. Erről a filmről nem is beszéltek a tavalyi filmszemlén, amikor bemutatták. Úgyhogy ezzel a filmmel valami probléma van, talán ezért is nem tetszik Bodor Ádámnak. Nem általában van probléma, a problémák mindig konkrétak. A kutya éji dala szintén egy írásomból készült, azzal nekem nincs problémám.
K. P. J.: Annak a forgatókönyvét is te írtad?
CS. V.: Gábort az egyetemen ismertem meg, egy időben jártunk bizonyos években és ismertük látásból egymást, de nem beszélgettünk különösebben. Aztán volt egy alkalom, Sára Sándornak a Holnap lesz fácán című filmjét vitatták meg az ifjú művészek klubjában, és beültem én is. Páskándinak az írásából készült. És hát nem volt jó film, nekem nagyon nem tetszett. Ott volt Bódy, és kíváncsi voltam, meg meri-e mondani, mert láttam, hogy valami rosszat akar mondani. És három-négyszeri felszólalásból, fokról fokra eljutott oda, hogy nem tetszik neki a film, és ezt becsültem benne. Odaszóltam neki később a büfében, hogy na, vártam, mit fogsz mondani, örülök, hogy megmondtad a véleményedet. Így kezdtünk el beszélgetni, aztán amikor hazajöttünk Amerikából, akkor keresett meg, először egy tervvel, amire nemet mondtam, majd valahogy kitalálta, hogy a Weöresnek a Psychéjéből akar csinálni filmet és akkor – aminek egyébként a pontos filmcíme Nárcisz és Psyché – arra igent mondtam. Ez egy négyéves munkának a kezdete volt, és egy tízéves barátságé, ami a halálával végződött. 75 és 85 között volt ez az egész történet. Ő 1985. október 24-én halt meg. Ő vitt engem bele a filmbe, hogy abból már lett valami. Abba a másodikba, ami az én írásomból készült, abba én körülbelül annyira voltam benne, mint a Weöres Sándor volt a Psychében, tehát soha nem jártam forgatásra, hagytam a francba az egészet, a forgatókönyv napról napra készült, az egy ilyen kvázi dokumentáris játékfilm, tulajdonképpen a stílusa, maga a készítési módja is egy kísérlet volt. Ez a Kutya éji dala. Én nem szeretek olyan helyen lenni, ahol nincs dolgom. Pláne forgatásokon. Később sem vált szokásommá, bármilyen filmhez közöm volt, hogy én oda beüljek, vagy elmenjek forgatásra nézelődni, ha nem volt muszáj, ezért az általad említett filmszerep nagyon kellemetlen volt, mert akkor két vagy három napig forgatni kellett. A főhőst Szabó Győző játszotta, annak a sorsába alapvetően beleszóló komoly szerepem volt, viszont a film felépítése olyan volt, hogy kétszer-háromszor kellett felvenni ugyanazt, mert ilyen visszapergetések, olyan visszapergetések voltak, amikben másként játszódott le a dolog, tehát még egyszer fel kellett venni egy kicsit másként. Nagyon sokat dolgoztunk egy benzinkútnál és a környékén októberben, influenzás voltam, azóta nagyon becsülöm a filmszínészeket, hogy ezt kibírják. De én megfogadtam, hogy én többet nem leszek. Egyesek azt mondják, egész jó voltam. Annyit tudok, hogy volt egy kisfiam, meg ugye egy anyuka, egy élettárs, és veszekedni kellett, és olyan iszonyúan jól veszekedtem a nővel egyébként, hogy a kisgyerek teljesen megőrült tőlünk, sírva fakadt, annyira igazi volt a veszekedés.
A szerző további írásai
2 / 7 
