Kőrössi P. József
Ljulinak, buzdítására (Gyermekversek – nem felnőtteknek c. ciklusból)
Történetből történetbe lépek,
az enyémből a tiédbe.
Egy kis farkinca
– malac! –, nem a sajátom!
egy kis – nem az enyém! – méreg?
Jöjjön?
Jöhet még?
Jött, ment a jöttment.
Reggel kérgesedik befelé a kéreg,
amikor az éjszakát minden kérgeddel kiélted.
Állj mérleg mellé, mérlegelj, kérlek:
lehetek-e, vagyok-e már
úgy általánosságban
akárki seggében méreg és mérleg?
(Térdepeljen le! Asszonyom!
– automata nő a férfi.
Most, gyerünk!
Most parancsolom!
Kérem!
Kérhetlek, kérlek).
Mérget méregre
veszel-e, ugye érted?
Mérlegre mérget,
teszel-e
kérhetsz-e, kérsz-e?
Történetből, történetben élek,
jószívű karambol,
nagytökűkiskalandor,
én, gyermekként gyermekemben,
gyermekemként,
mint kalácsodban a meggyűlt térdek.
Történetből, történetben élek,
jószívű karambol,
én, a kis tökű kalandor,
gyermekként gyermekemben,
gyermekemként élek.
Halott már, halott róka, mondta a róka,
a róka.
