Debreczeni Éva
Hajat mostam és eljött az este (Agata Kriszti)
Ha mosogatni látták Agata Krisztit,
nem ordított, nem verte ki a hisztit
fogcsikorgatva, miközben ráért,
nem csapta falhoz, nem törte szét a tányért,
csak eltett láb alól, szép csendben
lőve, fojtva, mérgezve, – mosogatóvízben –,
hét szobalányt, négy komornyikot,
három főnővért, egy unokahúgot, két papot.
Végül zsírként feloldozta magát a habban.
Nála ezt senki sem csinálta jobban.
Mosogatás közben előjönnek a rémek,
az ultrában nem oldódnak a krémek,
ráncos lesz bőröd, ujjad elöregszik,
s ha nem sietsz, nem leszel kész estig.
Hogyan csinálják mindezt,
akik a körmüket festik?
Aztán hajat mostam és eljött az este.
Szellemanyám ringatott: tente-tente.
A halál kaszáját már rám is kifente.
Ablakomban csúfolódott a telihold.
Koponyám hegyén ülve
Agata Kriszti
Fehér bagolyként
mosogatódalt dalolt.
