Czirják Árpád
Citromfa
Hüledezek. Mi lehet ez? Egy tűsarkúval főbe dobnak. Fáj. Vérzek. Cigányok. A városszéli szemétdombról kaparták, letörött a sarka, használhatatlan. Engem főbe dobni még jó az, mi?! – Megint bohóckodnak velem. Mintha én magam nem lennék egy jó nagy bohóc saját magamnak! Elindulok, szép lassan leereszkedek a város csípős, füstös-bűzös mocskába, vicsorgó-acsarkodó trágyalevébe. Vajon mi lett az én citromfámmal? Klónozták? Nagy fekete macska ugrott fel rá? Nagy fekete csóka kopogtatta csőrével a gyümölcsét? Cigarettacsikk, hamu, papírgalacsin, papír zsebkendő, kondom, levágott körömmaradványok, takonypóc, összegyűrt cigarettásdoboz, buszjegy, színházi belépő, hajszálcsimbók, gyógyszer, használati utasítás-fecni, élelmiszercímke, üres konzervdoboz, dióhéj, almacsutka, tampon, harák, pisicsöpp, kávézacc, elégett gyufaszál, gyűszű, cérnagomolyag vagy mi a franc került rá? Nem tudom, ilyesmire már nincs idő gondolkodni, hasítja orcám a csípős zúzmara, egyébként meg már messze vagyok.
Tekernem kell a cagit, mert megint elkések. Az iskolában bezzeg Déry Tibor abszurd novelláját, A ló meg az öregasszony címűt tanítják az V–VIII. osztályos gyerekeknek… Szerencsére még időben beérek a melóba, majdnem utánam jött a rendőrkocsi, annyit szabálytalankodtam a türelmetlen idegességgel enerváltan dudáló kocsik között kapkodva… Közben a kapus már nyomja is kezembe a friss postát, s máris boldog lehetek: zsebemben „Angajare de clown”, Matei Vişniec darabja, nagyon szép csomagolásban; 1990-ben az UNITER legjobb új román dráma díját kapta. Persze a román posta ezt is széttépázta… Magyarul nem találtam. A könyv ezredik megrendelője lévén, csatoltak hozzá egy Mikulás-ajándékot: egy igazi bohócsipkát. Valószínűleg már senkinek sem kell, nem tudják már eladni, s akkor ingyen osztogatják, reklám. Majd valamelyik gyereknek odaadom…
A szerző további írásai
2 / 2