Majoros Enikő
A mérleg nyelve
A helyet ő és Juci fedezte fel, már régen, az idejét sem tudni, mikor. És ez volt az ő privát szférájuk. Ide mindig csak ők ketten, barátok nélkül tértek be, rendszerint kávéra. De Emma már egy hónapja egyedül járt le, mivel Jucit nem lehetett elérni, vagy ha mégis sikerült, akkor kifogásokat keresett, mindig valami fontos elfoglaltságra hivatkozott.
Emma korábban érkezett pár perccel, leült a kedvenc asztalukhoz, ami épp szabad volt. Kávét rendelt, és körülnézett a kávézóban. Most csak pár egyetemista töltötte itt az idejét, a szokott helyen, a nagyobb asztalnál, a sarokban. Majd a bejárati ajtóra szegezte tekintetét, mikor hirtelen megjelent Juci. Egy pillanat alatt beviharzott a kávézóba, arcán derűs mosollyal, és erőteljesre sikeredett sminkkel.
– Szervusz, már nagyon vártam, hogy láthass. Jól nézz meg! Végre sikerült! Egy hónapomba került, de sikerült – mondta nyomatékos hangon, és csak forgott az asztal előtt, mint egy fiatal csitri.
Emma alig talált szavakat. De megpróbált nyugalmat árasztani, habár nagyon dühítette Juci öntelt viselkedése.
– És hányas méret a szoknyád? Sikerült a negyvennégyes méretet teljesíteni?
– Sőt, ennél sokkal jobb, képzeld, harminchat kilót fogytam egy hónap alatt, és a szoknyám negyvenkettes méretű. No mit szólsz?
– Gratulálok – erőltette a mosolygást Emma.
– Azt hiszem, van is mihez! – és előhúzott egy gyógyszeres üveget, amelyen angolul volt feltüntetve a gyógyszer megnevezése és összetétele. – Itt a sikerem titka! – és bekapott egy szemet a csodabogyóból, majd ivott rá egy korty vizet.
– No és sikerült a minőségi életet elérned? – kérdezte csak úgy egykedvűen Emma.
– Nem is tudom, ha őszinte akarok lenni, akkor nem – és hatalmas könnycseppek gördültek végig az arcán.
– De mi történt? Jól nézel ki, és sikerült. Ez a lényeg, vagy nem?
– Nem is tudom; ki kellett cserélnem az egész ruhatáramat, ami anyagilag teljesen leterhelt. Három napja sírógörcseim vannak, nem találom a helyemet. A férjemmel csak vitáim vannak, szerinte újabban mindenkinek tetszeni akarok, és folyton kikezdek a férfiakkal. A fiam pedig tegnap kifakadt, hogy teljesen megváltoztam, és ő a régi duci anyukáját akarja visszakapni. És biztos te is haragszol rám, mert nem kerestelek egy hónapig, de én csak meg akartalak lepni.
– A meglepetés sikerült. De ne sírj, biztosan nem is olyan tragikus a helyzet, csak túl sok hatás ért egyszerre.
– Ugye jól nézek ki? – buggyant ki belőle egy zaklatott kacagás. – Szerintem is megérte. Végül is ezt akartam.
Emma már nem értett semmit, barátnője hol sírt, hol nevetett, és sehogy sem találta benne a régi Jucit. De egy jó ötlete támadt:
– Tudod mit, felmegyünk hozzám, összeütök valami tartalmas ebédet, és megbeszéljük, hogyan tovább.
– Ne haragudj, de én nem megyek, különben is két napja egy falatot sem tudok enni. De van még egy meglepetésem – és elővett egy csomag angol gyógyszert. – Neked is segíteni fog; reggel és délben evés előtt vegyél be egy szemet, meglátod, csodákra képes – és ezzel elviharzott.
Emma egyedül maradt, az utca kellős közepén, kezében a csodabogyókkal. Teljesen feldúlta a Jucival való találkozás. Ebédidő volt, és már erősen korgott a gyomra, a kávé is megtette a maga hatását. Nem volt jól, úgy érezte, hatalmas teher van a vállán. Majd megcsörrentek a kezében a bogyók. Kibontotta az üveget, beleszagolt, megnevezhetetlen undor fogta el. Határozott mozdulatokkal egy szemeteshez lépett, és beledobta az üveget. Majd elmosolyogta magát, és az ebédre koncentrált: egy finom gyümölcsleves, rántott padlizsán krumplipürével, és egy adag fagylalt – tervezte, és már mindjárt jobban érezte magát.
A szerző további írásai
2 / 2