Keresztes Csaba
Egy nemzetközi kiadatás folyamata. Rajnay Károly vezérőrnagy kiadása Romániának, 1946–1956
Ez után februárban kezdték el tervezni a Megállapodás-tervezet aláírására felhatalmazottak romániai kiküldését. A kiutazás azonban elmaradt, ugyanis 1946 folyamán a külügyben egyre aggályosabbnak kezdték tartani, hogy a még zajló békekonferencia alatt olyan tárgyú megállapodás szülessen a román kormánnyal, amely a háborús bűnösök üldözésének kérdésével kapcsolatos. Véleményük szerint „a románok ugyanis háborús bűncselekmények címén elsősorban a magyarokat üldözik, és az erdélyi magyarság úgy foghatná fel a helyzetet, hogy a megállapodás az ottani magyarság érdekei ellen irányul.” Ezzel kapcsolatban ismételten leszögezték, hogy a magyar kormánynak joga van a kiadatást megtagadni. 1946. novemberben újra felvetődött az aláírás kérdése, amikor is a magyar külügy „a fenti körülmények ismeretében” úgy döntött, hogy az aláírást függőben tartja.7
1947. február 10-én megkötötték a háborút lezáró párizsi békeszerződést; ez Magyarország és Románia között szeptemberben lépett hatályba. Ez év őszén új tárgyalások kezdődtek a két állam között a bűntettesek kiadása tárgyában, és ez különböző albizottságokban 1948 elejétől folytatódott. A korábbinál részletesebb és a bűnügyi jogsegély-ügyeket is magában foglaló egyezményt 1948. augusztus 28-án írták alá. Az egyezmény szerint a kiadatási kötelezettségek nem terjednek ki a megkeresett fél állampolgáraira, azonban ez alól egy kivétel volt: a háborús, valamint a béke és emberiség ellen elkövetett bűncselekmény esetében ennek helye lehetett. 3. cikk. 2. bekezdés: „Ilyen esetben a megkeresett szerződő fél az ügy összes körülményeinek mérlegelése alapján határoz abban a tekintetben, hogy a kiadni kért személyt a megkereső Szerződő Félnek kiadja-e, vagy a kiadatási kérelemben megjelölt háborús bűncselekmény, illetőleg a béke vagy az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény miatt az eljárást saját bíróságai előtt folytatja le.” Az 1945-ös Megállapodástól eltérően, ekkor már nem adtak helyt a kiadatásnak – többek között – abban az esetben, ha „a kiadni kért személy ellen a megkeresett állam területén ugyanazon bűncselekmény miatt indított bűnvádi eljárás során jogerős vagy nem jogerős ítéletet hoztak, vagy az eljárást jogerősen megszüntették”.8
A Minisztertanács elé 1949. október 8-án terjesztették az egyezményt, egyelőre csak tájékoztató jelleggel. Valódi jogszabállyá több mint egy év múlva vált: amikor is egyrészt szeptember 2-án Bukarestben kicserélték a megerősítő okiratokat, valamint amikor az Elnöki Tanács az 1949. évi 14. törvényerejű rendeletként november 23-án kihirdette „a bűntettesek kiadása és a bűnügyi jogsegély tárgyában” kelt egyezményt.9
Rajnay Károly magyarországi pere és kiadatásának előkészületei
Az 1945. októberi kiadatási tárgyalások során született Megállapodás és az 1949-es törvényerejű rendelet kiadása közben azonban számos magyar állampolgárságú személyt adtak át a román hatóságoknak, háborús bűnösség vádjával.
A legelső kiadott személy Rajnay Károly nyugalmazott vezérőrnagy lett. Rajnay eredetileg Rainer Károly néven látta meg a napvilágot Sóskúton, 1883. október 25-én.10 A katonatiszti pályára lépett, és felfelé ívelő karrierje 1937-es nyugdíjazásakor ért – ideiglenesen – véget. 1940 augusztusában reaktiválták, és a második bécsi döntéssel visszacsatolt és az első időszakban katonai közigazgatással irányított Nagyvárad katonai parancsnokának nevezték ki. E pozícióját ugyanezen év novemberéig, a polgári közigazgatás bevezetéséig töltötte be. Második politikai szerepvállalására 1944 májusában került sor, amikor a Sztójay-kormány Bihar vármegye, valamint Nagyvárad főispánjává nevezte ki. Ezt a megbízatását – hivatalosan – szeptember 10-ig végezte, azonban saját állítása szerint augusztus végén már nem működött.
A szerző további írásai
2 / 7 
