George Vulturescu
A farkas
Mikor nincs látnivaló az éjben
őt látom
ha a tűz a magányosok öröme,
ahogy Ghelderode mondja, akkor
nem lakhat egy farkas szemében?
Hátborzongató üvöltés tölti be Észak
dombjait. Költeményem betűi hallják
és beleremegnek, hártyavékony bőrt eresztenek
farkasméh magzatvizét árasztva:
újraszülik a farkast és a városba küldik
Valóban: a képek előtt szabadok
vagyunk (Libri Carolini)? Egy villámsújtotta fenyő
a hegyen leégett fenyő.
Szent fa lesz belőle, egy katedrálisban.
A vakond úgy vonul át a vájatokon mint a vonó
a hegedű húrjain elegánsan és vontatottan.
Kinek a pártján állsz amikor írsz? Ki mellett
aludtál, ki mellett ültél az asztalnál,
ki mellett álltál a postán az utalvánnyal a kezedben:
nem tudod ma ki volt a farkas az utcán,
a gangon vagy a teraszokon,
nem tudod hogy a szépség („a félelmetes és
titokzatos”) egy szajha méhe
mely egyformán szül embert és farkast?
