Dr. Soós Árpád
Kálvini vonások az újkori világ és a magyar történelem arculatán
Bizánc Róma ellen
A Constantinus császár alapította új főváros, Konstantinápoly metropolitái és a régi Róma püspökei között a római birodalom hosszan elhúzódó válsága idején küzdelem indult az egyetemes keresztyénség fölötti rendelkezés primátusáért. Ez végül a Kr. u. 8. században, Itáliában – a „Patrimonium Petri”-ből (Péter örökségéből) – római Egyházi Állam kialakulásához vezetett azáltal, hogy a frank Nagy Károly magát a római püspökkel – újabb birtokadománya fejében – saját felségjogának fenntartásával császárrá koronáztatva, a Róma püspökének rendelkezésére álló egyházi birtokállományt szent és sérthetetlen területnek nyilvánította. Így jött lére a Vatikán a római püspök: a pápa egyházfőségével. A végleges szakítás a konstantinápolyi pátriárka által vezetett keleti ortodox egyház, illetve a római Egyházi Állam feje, a római pápa által kormányzott katolikus egyház között a 11. század közepén következett be. Nem sokkal ez után Európa nyugati felén az egyházi és világi hatalom: a pápa és a császár között indult harc: kit illessen a hatalom elsőbbsége az egyes államok alattvalói, illetve az egyetemes egyház hívei fölött (lásd: invesztitúraharc, pápák avignoni fogsága, ellenpápák). Kölcsönös megaláztatások után a pápa elsőbbsége diadalmaskodott. A keleti keresztyénség fővárosa, Konstantinápoly pedig elenyészett, miután 1353-ban elesett és a mohamedán oszmán-török hatalom központja lett, s az ortodox egyházú államok az egész Balkánon török uralom alá kerültek. Ez az új geopolitikai helyzet eleve megakadályozta, hogy az újkor eleji reformáció történelemformáló mozgalma a keleti és nyugati keresztyénség között létrejött választóvonalat átléphesse, és az önálló keresztyén nemzetállamokban élő összes keresztyént Krisztus földi királyságában a „hit általi megigazulás” útján újraegyesíthesse.
Wittenberg és Genf Róma ellen a hit megújításáért
Luther és Kálvin egyaránt egyedül a Bibliához, a keresztyén hit eredeti forrásához fordult. A Szentírás hiteles, népi-nemzeti nyelvre fordításával, – Kálvin esetében – adekvát tudományos alaposságú teológiai magyarázatával a „sola Scriptura” (egyedül az Írás) protestáns hitelv alapján élesen bírálták a pápa korlátlan hatalmát. Az egyház fejeként – egyedül a keresztre feszített és mennybe ment Krisztust megillető istentiszteletnek – a maga számára földi teremtmény, így a pápa által nem kisajátítható – mert ő sem csalhatatlan –, mégis a Szentszék által a földi helytartónak, a pápának kezdettől abban való részeltetése adott okot arra, hogy a pápa csalhatatlansága katolikus doktrínájának elvetésével alapozzák meg a középkori egyház szigorúan bibliai alapon való újjáalakítását. Ezért Róma Luthert kiátkozta. Ő viszont a kiátkozó bullát égette el nyilvánosan, és végül is a szász választófejedelem védelme alá menekült. Kálvin Jánost pedig a római pápa reformációellenes eretneküldözése arra késztette, hogy I. Ferenc katolikus Franciaországából a protestantizmus útjára lépett Genfbe meneküljön.
A hitújítás feltételei
A reformáció elterjedésének a nyugati és észak-európai színtereken a magyartól eltérő társadalmi feltételei voltak, jóllehet a középkorban a keresztyén egyházszervezet mindenütt, így Magyarországon is szervesen egybefonódott a feudális társadalmi szerkezettel. Nyugaton azonban a 16. században ezzel már szemben állt a középkor végi polgári tőkés jellegű városi fejlődés. Az eretnek mozgalmakhoz hasonlóan a reformáció is mindenekelőtt a városi lakosságban talált alapot. Magyarországon a kevésbé jelentékeny városi elem, amely éppen a 16–17. században inkább viszszaszorult, mintsem fejlődött, nem játszhatott olyan meghatározó szerepet a reformáció feltételei között, mint nyugaton – kivéve persze részint a debreceni cíviseket, az alföldi nagyobb mezővárosok parasztpolgárait, részint az erdélyi és felvidéki szász városok polgárait. Ezért a reformáció mozgalma nálunk nem is lehetett elsődleges képződmény, hanem áttevődéssel, a nyugati egyetemeken – németországiaktól a hollandiai és itáliai egyetemeken át az angliaiakig – nagy számban tanuló magyar vándordiákok, peregrinusok közvetítésével jelent meg. A magyar és a nem magyar anyanyelvű magyarországi polgárok mégsem hagyhatók figyelmen kívül a reformáció magyarországi meggyökeresedésében.
Ugyanakkor a reformáció másik fő tényezőjének, a vallásinak éppen Magyarországon volt különös jelentősége. Ezt a magyarországi görögkeleti vallású lakosok magatartása is bizonyította. Őket a reformáció nem tudta komolyan megmozgatni. A lutheri és kálvini hitújító és egyház-újjáalakító mozgalom csak katolikus területen érvényesült, ahol a magyar népességben a hit megújítására és megerősítésére irányuló vallási szükséglet viszont döntően volt jelen. Talán éppen ez a hitbeli szükséglet lehetett a fő oka annak, hogy a reformáció elsősorban kálvini ága talán a nyugat-európai gyors elterjedését is felülmúlta.
A szerző további írásai
2 / 5 
