Péter I. Zoltán
880 éve alapították a Várad-előhegyi premontrei prépostságot
Farkas Bálint (1490–1495) püspöksége első évében elővette elődje, Vitéz János tervét, és a várad-előhegyi monostorba karthauziakat szándékozott behozni, de az ő terve sem vált valóra, mivel időközben meghalt. Az őt követő Kálmáncsehi Domokos (1495–1501) püspöksége elején a prépostsági monostor még mindig pusztán áll – írja Bunyitay Vince –, mert a karthauziak Bálint püspöknek közbejött halála vagy más ismeretlen körülmény miatt oda még 1496 végén sem vonultak be. „Ez időtájban fogott Domokos püspök az annyiszor felvett kérdés végleges megoldásához. És tán éppen a kegyelet, mely Szent László sírja iránt a püspök szemei előtt is oly meghatóan nyilatkozott – szülte lelkében a gondolatot, hogy visszatér Vitéz, illetőleg V. László király első tervéhez, s a kérdéses monostorból csakugyan új káptalant alapít Várad szent alapítója tiszteletére. A gondolatot tett követte, melytől ezúttal az óhajtott siker sem maradt el. „Az új káptalan megalakulásának körülményei még ismeretlenek – állapította meg Bunyitay Vince –, csak az bizonyos, hogy Domokos püspök alapitá azt, s hogy a következő czíme volt: Szent László király sirjának és Szent István első vértanú egyházának társaskáptalana.” Az ősi monostor birtokai, kiváltságai, a hiteleshelyi joggal és az országos levéltárral együtt, átmentek az új káptalan kezébe. A társaskáptalan alapítási éve ismeretlen, de 1497-ben már létezett, ugyanis a káptalan új tagjaként fennmaradt Osvát áldozár neve. A préposton kívül legalább nyolc kanonokja volt a káptalannak, ők már világi papok, akik a városban laktak. Felváltva négyen az ősidők óta hiteleshelyi joggal rendelkező monostorban tartózkodtak, hogy továbbra is gyakorolhassák ezt a jogot.
A városban a protestantizmus megerősödése után, 1557-ben Varkocs Tamás fanatikus hívei felégették, elpusztították a váradhegyfoki monostort, templomával együtt. Az egykori tudósítás szerint Varkocs Tamás „lerontotta Várad csaknem valamennyi egyházát, tízet a váron kívül, köztük II. István király alapítását, az előhegyi monostort”. Az elpusztult monostort és templomot nem építették újjá. Romjaik sokáig dacoltak még az idővel, de három évszázad elteltével már csak törmelékek emlékeztettek az egykori hiteleshelyi központra.
A monostor és a szerzetesi templom
Mint láttuk, II. István telepítette le 1130-ban a premontrei rendet Váradon, elsőként Magyarországon. Az is bizonyos, hogy a rend monostorának egyháza a Sebes-Körös jobb partján levő dombon, Váradhegyfokon (Várad-előhegyen) volt, szemben a mai vasúti híddal. Azt ellenben nem tudjuk, hogyan is nézhetett ki a monostor, illetve a templom. Bunyitay Vince feltételezése szerint: „Mint királyi alkotás, kétségkívül emlékszerű épület volt, eredetileg a román ízlés félkörű idomaival, később talán csúcsíves csarnokok s kimagasló tornyokkal. Bizonyosat nem mondhatunk, mert ez egyház épületéről Várad szétzüllött vagy elpusztult iratai nem szólanak, s egykori helyén követ kövön nem találunk.”
Dr. Oszvald Arisztid premontrei paptanár a kutatásai alapján a következő adatokat hagyta a tanítványaira: az Árpád-kori stílusban épült monostor templomának feltételezett méretei: 9–10 méter hosszúság, 5–6 méter szélesség, és ugyanannyi magasság. A templomhoz szorosan hozzáépült rendházban egy nagyobb helyiség ebédlőül szolgált, ezenkívül volt még benne 5–7 kisebb cella, a hivatalos iratoknak secretarium, konyha, éléskamra; gazdasági épületek is tartoztak hozzá. A tornyot csak 1430–1450 között építhették rá. Említés történt arról is, hogy az évszázadok folyamán öt ízben vált szükségessé nagyobb javítások elvégzése: 1315–1318, 1380–1384, 1404–1410, 1472–1473, 1538–1541 között, mert a hegyoldal megcsúszása miatt igen erős repedések keletkeztek mind a templom falain, mind a rendház épületében – olvasható Hutyra Gram Zoltán közlésében.
A szerző további írásai
2 / 6 
