Kinde Annamária
Könyvlelő (Bogdán László Ricardo Reis Tahitin és Onagy Zoltán Cerinka, egy háborús csecsemőgyilkosság hiteles krónikája című könyvéről)
Onagy Zoltán: Cerinka, egy háborús csecsemőgyilkosság hiteles krónikája. Irodalmi Jelen Könyvek, 2010.
A fülszövegből: A csecsemőgyilkosság krónikája úgy szól az emberiséget sújtó legnagyobb csapások egyike, a háború borzalmairól, hogy egyetlen puskalövésnek sem tanúja az olvasó. Átélheti viszont azt a borzalmas lelkifurdalást, ami az öldökléstől földrajzilag, de főleg lelkileg távol álló, békeszerető polgárt gyötri, bizonyára élete végéig, egy alig elkezdődött emberélet kioltásában való kényszerű részvétel miatt. Barátság, erkölcsösség, emberség bonyolult, végeredményben mégis egyszerű viszonyáról szól a kitűnően megírt történet, miközben a Duna menti orvhalászok, lecsúszott munkanélküliek, kisnyugdíjasok ismeretlen, különös világába vezet be, az Öböl partjára, ahová a Börzsöny hegycsúcsáról időnként lehallatszik a müezzin különös, vádló és elhallgathatatlan éneke.
Részlet a könyvből:
Háromféle aktív nőt ismerünk, anyáink és nagyanyáink korosztályát kirekesztve egy pillanatra, gondolja a férfi.
Van – ugye – a miénk. Van, akiről azt hisszük. Ez dramaturgiailag többrétegű, vegyes illatú, sokféle bak sokféle szagát, és ugyanannyi kockázatát rejtő réteg. A nő tehetségén, zsenialitásán múlik, hány darab párhuzamosan birtokolt „hímtag” hiszi ugyanazt, és mennyi ideig. A férfiemberen nem múlik. Jobb neki, ha jobb, ha úgy szerkeszti, higgye, övé a nő minden pillanata, gondolja a férfi.
Nyugalmat hoz, magabiztosságot a mindennapokban, ha a nő önként és dalolva magára kapja az erényövet, mintha évek óta a percre várna. A férfi pedig, miként ez kiosztatott a teremtésben, a mindennapok önbizalmával megyen a csatába. Érdekes kultúrtörténeti adalék, hogy a lovagregények szerzői nem érintik a zárható vasban aszalódó nők anális és orális evolúciós elmozdulását, ennek győzedelmes, nemzedékeken átiramló, tudományosan megalapozott – mert évszázados gyakorlatú – diszciplínáit, hangsúlyosan átrendeződő személyiségszerkezetét. Egy oralista féltékenyen őrzi a kiváló technikát, a titkot, az oralitásnyi lépéselőnyt, ha plusz lekváros-vajas kenyeret (+ holland kakaó) teremt egy-egy lekváros-vajas kenyérrel (+ holland kakaó) szűken ellátott korszakban. Az oralista rendszerint fegyelmezetten és titokzatosan hallgat, amikor könnyen beszerezhető, ám kötelező nyereségről, a tápláló fehérjeforrásról van szó. Nem kérdés. De miért ennyire fegyelmezett a lovagregények írója, aki tudhatott ezt-azt adott tárgyban?
A harmadik fajta nő a másé, amikor másé. Aki potenciális lehetőség reggel, este. Lehet szűk, lehet alagút, lehet szőke, sárga, kék, zöld, arany, lehet lila is, és fekete. Nem számít. Lehet tenyeres-talpas, lehet deszka, debella, lehet kicsi, erős, pörgő, finoman távolságtartó, lehet agresszor, nem számít. Számít, de az első pillanatot a megkülönböztető fizikai paraméterek alig befolyásolják. Ami az első pillanatokban határoz, az igen, a rövidesen elhangzó bódító igen, a bólintás, gondolja a férfi.
A beleegyezés félmosolya, gondolja a férfi.
A negyedik: barátunk nője. Asszonya, babája, kurvája, libája, szeretője, luvnyája, kedvese, lyuka, oldalbordája, infantilkája etc. Ő a szentség. Alkohollal, alkohol nélkül, kiéhezve, beindulva, kölcsönös szimpátia, kölcsönösen átlépett ingerküszöb idején, a körülmények különleges harmóniája idején, szentség. Barát alig jut, nő meg akad néhány százmillió. Nem kockáztathatjuk a kisszámú barátot, gondolja a férfi.
A szerző további írásai
2 / 2