Baranyi Gergely
Dóra mezítláb (Mezítláb, És milyen lenne, Reakciók, Az álmok a földből)
Mezítláb
Kénytelen vagyok vele sangríázni.
Felhúzza a térdeit a kanapén, mint
a buszon mellettem és mezítláb
szívja a cigarettát. Minden hely
foglalt körülötte, előtte ücsörgök
a földön, mint aki nem érez hiányt.
Az arca elé húzza a kapucnit.
Olyan aranyos a mosolya, mint
amikor az alternatívák közt
keresgél egy ábrát.
És milyen lenne
Megint elmozdulok két pont között
a technikai ábrán. Megint itt
ülök, kipiszkálom a leveleket a számból,
valahol mindegyiknek nekem kell lennem.
Nem tudok ilyen egyszerűen élni.
Milyen lenne a tengerparton állni
olyan természetességgel, mintha
csak etetném ingekkel az érzéseket.
(Régen volt.)
Reakciók
Az oldalammal a falhoz dőlök,
és hozzáérek a hasához.
Megfeszül benne minden, ami
egyben tartja bennem az
alárendeltséget.
Így tartja a kapcsolatot a szivacsos
anyag, mint amikor lánccal
fonják át a reteszeket.
Valahogy alanytalanná vált
ez az élettársi viszony veled.
Az álmok a földből
Az ő szájából mégis igaznak
hangzik, amikor elfogy a cigarettája.
Vissza kell nyúlnom magamban
egy szál szofiért. Valahol újdonság ez is.
Mint amikor az álmok a földből nőnek
ki. Elássák, hogy újjá szülessen.
Nem tudlak elásni, csak besöpörlek
a szőnyeg alá, hogy periodikusan
elbotoljak mindig miattad.
