Késhegyen a férfiasság: Othello és az abszurd zsebkendője. William Shakespeare tragédiája nyomán

Péterfi Orsolya Laura

A maszkulinitás erő. Erő és erény is lehet egyben. A maszkulin szexus, az ősi tűz, a vágy a nőiség feltárására, megismerésére, megragadására, bekebelezésére és megtartására olyan lüktető, vérrel teli, szívből jövő mozgást jelenít meg, a vágy és érzékiség olyan elegyét ötvözi Shakespeare-nél, hogy valósággal belerecseg a tragédia deszkája, ahogy Othello színre lép. A túlfűtött férfi, az éhes szexualitás, a férfiinak és -izmok feszülése szinte elevenné teszi a sorokat. Teljes lényünkkel érezzük a valóságos férfi jelenlétét a színpadon.

Carla Kaplan a The Erotics of Talk című könyvében a narratíva erotikájával foglalkozik, a hallgatás és szólás erotikájával, a mondatok erotikus tartalmával, külön fejezetet szentelve a női szövegeknek, a Jane Eyre-nek, és ezt a következő idézetek egyikével vezeti be: „We need an erotics of art. (Susan Sontag) Seduction is often carried on by means of erotic of talk. (Jane Gallop)”1 Mindez azt jelenti, hogy szükségünk van a művészet erotikájára. A történetekben a csábítás, ahogyan a megcsalás ténye is, gyakran a beszéd erotikus tartalmával történik, legalábbis annak eszközeivel.

Shakespeare-re vetítve az előbbieket, feltehetjük a kérdést: Hol kezdődik a férfiasság önmagával szembeni harca? Hol érezzük az erotika maximális feszültségét, mintegy erotikus kisülést, Othello szövegében? Hol kezd el Othello futni saját meggyengültnek hitt, tévesen gyengének minősített férfiassága után? A megcsalás, az ál-megcsalás hogyan sebezhet meg egy férfit oly mélyen, hogy felesége életére törjön? Feltevésünket strukturalista és posztstrukturalista módszerrel bonthatjuk szét és rakhatjuk újra egésszé értekezésünk ívei alatt.

A férfi áll, és farkasszemet néz önnön hiúságával, tévesen eltúlzott férfias gőgjével, és annak minden következményével. A férfi szembenéz önmagával, hiszen attól férfi, hogy valamiért kiáll, állja a kudarcot és a sikert, állja a megcsalatás kínjait, és fejet hajt, ha kell, tetteinek következményei előtt. Valójában képes tettének feldolgozására? Találhat-e mentséget férfiasságának gyengeségére a megcsalt, felszarvazott férj? A bináris oppozíció adott: a szerelmes felhevült férj erotikus magasságban hirtelen elveszti minden vonzerejét és gondolataiban egyre lejjebb süllyed alantas mélységekig, tehetetlenül vergődve, a Dasein-ját elveszti, és hirtelen a nietzschei tömegember vagy a heideggeri das Mann lesz úrrá rajta. Paradox torzkép, abszurddal fűszerezve.

Oldalak

Képek

Két jelenet a Vígszínház Othello előadásáról, rendezte: Eszenyi Enikő (2009). A képeken Nagy Zsolt, Fekete Ernő és Béres Márta
Péterfi Orsolya Laura

Péterfy Orsolya Laura 1983-ban született Temesvárott, angol nyelv és irodalom szakon diplomázott a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen, mesteri fokozattal rendelkezik, jelenleg doktorandusz.

Jegyzetek

1. Carla Kaplan: The Erotics of Talk, Women’s Writing and Feminist Paradigms. Oxford University Press, Oxford, 1996. 69. A szövegrészt a jelen tanulmányban fordította: Péterfy Orsolya Laura.
2. Jacques Derrida: A szellemrõl. Osiris Kiadó, Budapest, 1995. 37.
3. Kenneth McLeish – Stephen Unwin: Kalauz Shakespeare drámáihoz. Fordította Somló Ágnes. Akkord kiadó, 2003. 223.
4. T. S. Eliot. In Leslie Dunton- Downer – Alan Riding: Shakespeare kézikönyv. Magyar Könyvklub Rt., 2004. 343.
5. Jan Kott: Az Othello két paradoxona. In Kortársunk Shakespeare. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970. Fordította Kerényi Grácia. 115.
6. Thomas Rymer qtd in Jan Kott, i. m. 115.
7. Ludwig Wittgenstein. In Peter Kunzmann – Franz- Peter Burkard – Franz Wiedmann: Filozófia. Atlasz. Harmadik kiadás. Athenaeum Kiadó Kft., Budapest, 1999. 213.
8. Kott, i. m. 122.
9. Lutter Tibor: Othello. Jegyzetek. In Shakespeare összes mûvei. Tragédiák. Európa Könyvkiadó, 1961. 669.
10. G. W. Knight: The Othello Music. In The Wheel of Fire. London, 1949.
11. Victor Hugo: William Shakespeare. 2. kiadás. Párizs, 1867.
12. Lutter, i. m. 670.
13. Kott, i. m. 138.
14. Casebook Series Shakespeare, Othello. A Selection of Critical Essays. Introduction. Edited by John Wain. The Macmillan Press Ltd, 1971. 10. A magyar fordítást a jelen tanulmányban Péterfy Orsolya Laura készítette.

Referenciák

Primer források

  1. William Shakespeare: Othello, Shakespeare összes művei. Tragédiák. Európa Könyvkiadó, 1961.
  2. Szekunder források
  3. Carla Kaplan: The Erotics of Talk, Women’s Writing and Feminist Paradigms. Oxford University Press, Oxford, 1996.
  4. Jacques Derrida: A szellemről. Osiris Kiadó, Budapest, 1995.
  5. Kenneth McLeish – Stephen Unwin: Kalauz Shakespeare drámáihoz. Fordította Somló Ágnes. Akkord kiadó. 2003.
  6. T. S. Eliot. In Leslie Dunton-Downer – Alan Riding: Shakespeare kézikönyv. Magyar Könyvklub Rt., 2004.
  7. Jan Kott: Az Othello két paradoxona. In Kortársunk Shakespeare. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970. Fordította Kerényi Grácia.
  8. Ludwig Wittgenstein. In Peter Kunzmann – Franz-Peter Burkard – Franz Wiedmann: Filozófia. Atlasz. Harmadik kiadás. Athenaeum Kiadó Kft., Budapest, 1999.
  9. Lutter Tibor: Othello. Jegyzetek. In Shakespeare összes művei. Tragédiák. Európa Könyvkiadó, 1961.
  10. G. W. Knight: The Othello Music. In The Wheel of Fire. London, 1949.
  11. Victor Hugo: William Shakespeare. 2. kiadás. Párizs, 1867.
  12. Casebook Series Shakespeare, Othello. A Selection of Critical Essays. Introduction. Edited by John Wain. The Macmillan Press Ltd, 1971.

 

 

 

Impresszum   -   Szerzői jogok