A perem sajátja a gyönyörködés. Tőzsér Árpád (1935. október 6.) - Isten éltesse a 75 éves költőt, gondolkodót!

Tőzsért jelentős költőnek tartom, akit – talán életútjával összefüggésben – itthon sajnos, nem eléggé jegyeznek. (Báthori Csabát kivéve, aki írni szokott a könyveiről.)
Én most nem tudok a verseiről elemzést rögtönözni. De ő azon ritka szerzők egyike, akinél a versnek van eszmei-erkölcsi tétje, egyszerre lát (metaforikusan) és gondolkodik.
Csak egy példa: „Nyújtózik amott, nyújtózik itten, keresi, ami nincs: önmagát, s honnan is tudná, hogy isten hajtogatja, mint szél a fát.”
(Virágvasárnap in: Léggyökerek, Helikon, 2006)
Az – igazi költőkben ezután egyre szűkölködőbb – Isten éltesse Tőzsér Árpádot sokáig!
(Balla Zsófia, Kolozsvár–Budapest, 2010. október)

Azt mondja, hogy íróként harmincéves koráig a gyermekkorából élt, amiből annyi igaz, hogy a szülőfaluját és a történelmi Gömör vármegyét, azaz a tágabb szülőföldjét, amelyet nagy valószínűséggel először ő nevezett Gömörországnak, számtalanszor megírta. „Az a bizonyos Gömörország a mi hőskorunkban, az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején úgy képződött meg, mint a »szlovákiai magyar irodalom faluja«. Annyian jöttünk írók, költők Gömör rejtélyes várai, hegyei közül, akkor még aránylag jól önszervezett faluközösségekből, s persze mindnyájan természetellenesen feltupírozott népi öntudattal, hogy írásainkban Gömörország valamiféle kozmikus faluvá mitizálódott.” Új-romantika volt ez, olyan romantika, amely, ő maga mondja, ma már teljességgel használhatatlan; a falu mint életforma eltűnt, eltűnőben van tárgyi kultúraként is. De benne, aki falun szocializálódott, nem tűnik, nem tűnhet el, hanem valamiféle „éjszakai tudatként” tovább él. „Ez az éjszakai tudat, ha jól megnézzük, már önmagában egyfajta irodalom, de nem valóság, nem is fikció, hanem egy harmadik minőség: olyan imaginárius világ, amelynek nagyon is szükségszerű következményei vannak, azaz minden képzelet-jellege ellenére is valóságként működik.”

A társadalom, ahogy mondja, csak nagyon korán, a népi korszakában, az első kötetének formálódása közben alakította, később tudatosan fordult szembe a társadalmi elkötelezettségekkel. Jé, kapja fel a fejét a mai olvasó, Tőzsérnek népi korszaka is volt? Ha igen, egészségesen titkolta egészen a fenti vallomásig!

1968-cal kapcsolatban lehetett olvasni, hogy a társadalmi mozgásokhoz szkeptikusan viszonyul. 1968-ban is 1956 élménye kísérti. Forradalmakat, erős társadalmi mozgásokat a mai napig kétkedve fogad.