A Soá nagyváradi emlékírói

Lőwy Dániel

A magyar közigazgatás alatt levő Nagyváradon 1944 májusában két kényszerlakhelyet állítottak fel. Az elsőt a legszegényebb sorú zsidók által a legsűrűbben lakott városrészben hozták létre, a Körös folyó bal partján, a nagy ortodox zsinagóga és a Nagypiac környékén,1 a város mintegy 27 ezer sárgacsillagosa számára.2 Összesen harminchat utcát foglalt magában.3 A gettót két méter magas deszkapalánk zárta körül; az egyetlen kapubejárata a Kapucinus (ma Traian Moşoiu) és Zárda (most Mihai Viteazul) utca sarkán nyílt. A második kényszerlakhelyt 8 ezer Bihar vármegyei zsidónak szánták. A Kaszárnya tér övezetében feküdt, és oda tartozott az utcaseprők számára fenntartott Köröslaktanya is.4 A nagyváradi volt Magyarország legnagyobb vidéki gettója,5 amelyet a budapesti Új magyarság c. lap „a legreprezentatívabb vidéki gettó”-nak minősített.6

E két kényszerlakhelyen lejátszódott tragikus eseményekről számos tanúságtétel maradt fent. Keltezésük szerint három csoportba sorolhatók: (I.) a nagyváradi gettó fennállása idején született két részletes napló, továbbá Radnóti Miklós Bihar megyei munkaszolgálatának feljegyzései és Rózsa Ágnes nürnbergi levelei, (II.) közvetlenül a háború után írt munkák vagy jegyzőkönyvbe vett tanúvallomások, (III.) egyes túlélők késői visszaemlékezései vagy tanúságtétele, és (IV.) a túlélők leszármazottainak emlékezései. Az alábbiakban ezeket a dokumentumokat járom körbe, tartalmi átfedések és párhuzamok miatt nem szigorúan időrendben. Másfelől, az írás terjedelmi korlátai miatt, egy-egy irodalmi forrás ismertetésének részletessége nem arányos annak adatgazdagságával vagy – a szépprózai művek esetében – az ismertetés terjedelme nem tükrözi annak irodalmi értékét.

 I. A világháború idején írt tanúságtételek

A nagyváradi gettó fennállása alatti eseményeket rögzítő mindkét feljegyzés forrásértékű. A napló, amelyet Heymann Éva tizenhárom éves kislánynak tulajdonítanak, gyermekszemmel látja és láttatja a fasizmus embertelenségét és abszurd mivoltát. A második napló szerzője Leitner Sándor, az ortodox hitközség akkori elnöke, aki napi gyakorisággal, tényszerűen rögzítette a németek által megszállt Nagyvárad történéseit. Radnóti Miklós Naplójának része az 1942. évi nagyváradi és Bihar vármegyei, mintegy száz napig tartó munkaszolgálatának krónikája, s levelezésében is kitér az ott végzett megfeszített munkájára és gyakran megaláztatásos életére. Végül, Rózsa Ágnes tanár Nagyváradtól távol, de szintén a háború idején írta a feljegyzéseit.

Oldalak

Lőwy Dániel

Lőwy Dániel (Kolozsvár, 1953) kutató vegyész, helytörténész. A BBTE-n szerzett vegyészi oklevelet (1977). Washingtonban él, a tengerészeti kutatóközpont főmunkatársa. A Dunánál c. művelődési folyóirat főmunkatársa, az Amerikai Magyar Népszava Szabadság szerkesztőségi tagja, a Washingtoni Magyar Klub társelnöke. Három helytörténeti tárgyú kötete jelent meg.

Jegyzetek

1. Mózes Teréz: Bevérzett kőtáblák. Nagyvárad, Literátor Könyvkiadó, 1993. 30.
2. Lőwy Dániel: Bihar vármegye. In Randolph L. Braham (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. Budapest, Park Könyvkiadó, 2007. I. kötet, 330.
3. Halász Anna: Befejezetlen kálvária. 33.
4. Mózes: Kőtáblák. 30.
5. A nagyváradinál nagyobb méretű és népesebb csak az 1944. November végén felállított budapesti gettó volt.
6. Idézi: Lustig, Oliver: Véráztatta napló. Cluj-Napoca, Dacia Könyvkiadó, 1989. 110.
7. Zsolt Béla: Feleségem könyve. Lásd: Haladás. Budapest, 1947. október 30.
8. Zsolt Ágnes: Éva lányom. Budapest, Új Idők Irodalmi Intézet, 1948.
9. Frojimovics Kinga: The Library Representation of the Nagyvárad Ghetto. Béla Zsolt’s Kilenc Koffer (Nine Suitcases) [A nagyváradi gettó irodalmi bemutatása. Zsolt Béla Kilenc koffer c. regénye.] Lásd: dr. Gyémánt, Ladislau (szerk.): Studia Judaica XIII. Cluj-Napoca, Editura Fundaţitei pentru Studii Europene, EFES, 2005. 201–210. – Mostantól: Frojimovics: Nagyváradi gettó.
10. Zsolt Béla: Feleségem könyve.
11. Lőwy Dániel: A „magyar Anne Frank” naplójának eredetisége. In Amerikai Magyar Népszava Szabadság. New York, 120. évf., 17. szám, 2010. március 26. 14.
12. Heyman Éva naplóját Oliver Lustig fordította le román nyelvre. Említésre méltó, hogy Lustig a naplóírót „a román Anna Frank”-nak nevezte, és e megfogalmazást később történész igénynyel írt munkák is átvették. Lásd: A. B. Yoffe: The Impact of the Holocaust on Romanian Literature. [A holokauszt hatása a román irodalomra] In Dr. Gyémánt, Ladislau (szerk.): Studia Judaica IX. Cluj-Napoca, Editura Sincron, 2000. 137.
13. A Senkiföldje olyan játékfilm, amely a vészkorszakot a teljes irracionalitásában mutatja be. A forgatókönyv a tizenhárom éves Éva naplóját követi; a kislány nem érti, „miképp lehetséges az, hogy csak úgy elviszik az embert. Nem érti, és naivitása átragad a nézőre is: már mi sem értjük” – írta elemzésében Nánay Bence. (Nánay Bence: Ár ellen. In Beszélő, 2000. 4. szám). Az Eszterkönyv Éva édesanyjának története, akinek választania kell, hogy a Gestapo által üldözött férjét kövesse-e külföldre vagy pedig az első házasságából született kislányával maradjon. Az asszony a szerelem mellett dönt, és amire a háború után visszatér, már csak a kislánya naplóját találja meg. A bűntudata előbb Eszter jelen- és múltbeli kapcsolatait égeti fel, majd őt magát is elpusztítja. (Surányi Vera: Filmajánlat a holokaszt történetének bemutatásához. Országos Közoktatási Könyvtár. Lásd: <www.oki.hu>; 2004. december 27.)
14. <http://www.balazsagnes.hu/> (2010. március 11.)
15. Leitner Sándor: A nagyváradi zsidók tragédiája. Emlékirat, 1944. március 19. – június 6. Lásd: Schön Dezső (szerk.): A Tegnap városa: a nagyváradi zsidóság emlékkönyve. Tel-Aviv. Kiadta a Nagyváradról Elszármazottak Egyesülete Izraelben, Láháv nyomda, 1981. 261–320.
16. Rózsa Ágnes: Jövőlesők. Nürnbergi lágernapló 1944–45. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1971. – Mostantól: Rózsa: Jövőlesők.
17. Tavaszi Hajnal: A „váradi” testvérpár. Egy Radnóti-epizódtól Erdélyi Ágnesig. In Várad folyóirat, Nagyvárad, 2009. 4. szám.
18. Radnóti: Napló. (1942.) júl. 17. 216.
19. Salamon Juliska: 1938. január 31-én keltezett levél. Lásd: Scrisorile unei mame 1935–1944 [Levelek Nagyváradról]. Bucureşti, Editura Polimark, 1944. 60–61.
20. Salamon Juliska: 1938. május 3-án keltezett levél. Uo. 66.
21. Salamon Juliska 61. 94. 192.
22. Salamon Juliska: 1944. május 3-án keltezett levél. Uo. 192.
23. A Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (DEGOB) – Visszaemlékezések a holokausztról – A világ legnagyobb online gyűjteménye. Lásd: <http://www.degob.hu/index.php> (2010. július 19.)
24. DEGOB jegyzőkönyvek. Az alábbi túlélők tanúvallomása nagyváradi vonatkozású: P. Á. nagyváradi cipész (1283. szám); I. L. nagyváradi szűcs (1524. szám.); Á. J. nagyváradi lakos, dobozkészítőüzem-tulajdonos (2623. szám); D. H. nagyváradi lakatos és S. J. nagyváradi szabó (2647. szám); R. B. nagyváradi tisztviselő (2725. szám); R. L. nagyváradi szerszámlakatos (3105. szám); K. A. nagyváradi ékszerész (3445. szám) és L. S. budapesti egyetemi hallgató (2907. szám).
25. Ötvös Béla – Horvát Ernő: Porrá és hamuvá. Nagyvárad, Nagyváradi Keresztény Kutatóközpont – Pelikán Kiadó, 1996. 40.
26. L. S. budapesti egyetemi hallgató tanúvallomásából. 2907. számú DEGOB jegyzőkönyv.
27. R. L. nagyváradi szerszámlakatos tanúvallomásából. 3105. számú DEGOB jegyzőkönyv; Lustig: Véráztatta napló. 95.
28. Á. J. nagyváradi lakos, dobozkészítőüzem-tulajdonos (2623. szám), R. L. nagyváradi szerszámlakatos (3105. szám) és K. A. nagyváradi ékszerész (3445. szám).
29. Á. J. nagyváradi lakos, dobozkészítőüzem-tulajdonos (2623. szám).
30. Katona Béla: Várad a viharban. Zsolt Béla előszavával. Nagyvárad, Teala Kórháztámogató Egyesület, 1946.
31. Nyiszli Miklós: Mengele boncoló orvosa voltam. Debrecen–Nagyvárad, 1947.
32. H. Strauch – I. Wirth: Persecution of Jewish forensic pathologists [A zsidó anatomopatologusok üldöztetése]. Lásd: Forensic Science International, 2004, 144 (2–3), 125–127.
33. A Nagyváradi Zsidó Demokratikus Bizottság beadványa a bukaresti központi szervnek, 1947. június 3. Közli: Crăciun: Contribuţii documentare. 171.
34. Simon Magda: Váradi tanú Frankfurtban. Lásd: Simon Magda: Váradi harangok. Bucureşti, Kriterion, 1975. 122–131.
35. Zsolt Béla: Kilenc koffer. Budapest, 1947. Második kiadás. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1980.
36. Magyar Károly: Interjú Zsolt Bélával. Ugyanott Zsolt Béla elmondta, hogy az életben maradását Gözsi Mihály őrnagy-orvosnak köszönhette, aki kijelentette, hogy sohasem adna bizonyítványt arról, hogy az író végelgyengülésben halt meg. Amikor pedig pert akasztottak a nyakába, dr. Lepés vezérkari százados lépett közbe az érdekében.
37. Zsolt Béla 1944. március 3-ig maradt a fogházban, és ezalatt a szociáldemokrata és a polgári politikusok és újságírók az ő közvetítésével értekeztek a kommunistákkal. „[A kommunisták] rajtam keresztül üzenték meg a polgári ellenzéknek, hogy nem proletárdiktatúrát, hanem demokráciát akarnak” – idézte fel 1945. július 22-én adott interjújában. Lásd: Magyar Károly: Interjú Zsolt Bélával. Létezett-e egyáltalán ilyen szándék a kommunisták részéről? A kijelentés valószínűleg csak taktikai célt szolgált.
38. Magyar Károly: Interjú Zsolt Bélával.
39. Zsolt Béla: Neun Koffer. Köszeg Ferenc utószavával. Frankfurt, Verlag Neue Kritik, 1999.; Zsolt Béla: Nine Suitcases. New York, Schoken Books, 2004.
40. Harsányi Zimra: A téboly hétköznapjai. Egy diáklány naplójából. Budapest, Kozmosz Könyvek, 1966.
41. Galili-Gemeiner Ervin (szerk.): Tanúk vagyunk! Tel-Aviv, A. Gyéres nyomda, 1972.
42. Schön Dezső, Heller Miklós, Rubinstein Sándor, Grossman Ödön, Gréda József és Rappaport Ottó (szerk.): A Tegnap városa: a nagyváradi zsidóság emlékkönyve. Tel-Aviv. Kiadta a Nagyváradról Elszármazottak Egyesülete Izraelben, Láháv nyomda, 1981.
43. Szilágyi András: Ember az embertelenségben. Lásd: Molnár Gusztáv (szerk.): Keserű órán. Antológia. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1974. 139–142.
44. Zimán-Izsák Mária: Betűsírkő Évának. 1925–1944. Ráánáná, Israel, szerzői kiadás, 1989.
45. Wetternek Ödön Nagyvárad, Csengeri út 15. sz. alatti lakos tanúvallomása. A Nagyváradi Rendőrkapitányság Politikai Osztályának 1945. június 18-án felvett Jegyzőkönyve. Lásd: Zimán-Izsák Mária: Betűsírkő Évának. 46–62. – Mostantól: Wetternek: Tanúvallomás.
46. Mózes. Váradi zsidók. 214–215.
47. Szabó Eugen: Feljegyzések. 74.
48. Mózes: Váradi zsidók. 214– 215.
49. Barotányi Zoltán: Lakatos Imre élete: Saját kárán. Lásd: Magyar Narancs.
<http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=14223> (2008. január 8.); Szabó Eugen: Însemnări. 101–102.
50. Simon Magda: A nagy futószalagon – Riport a halálról. Lásd: Simon Magda: Váradi harangok. Bucureşti, Kriterion, 1975.
51. Ember Mária: Hajtűkanyar. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977.; Konrád György: Elutazás és hazatérés. Budapest, Noran Könyvkiadó, 2001.
52. Grese, Irma (1921 vagy 1922–1946) SS-tiszt, lágerőr, az auschwitzi láger felvigyázóinak főnöke. Változatos nevekkel illették: Auschwitz Szépe, a Halál Angyala, illetve a Pokol Szőke Angyala. Irma Grese tizenkilenc éves korában lett lágerőr, huszonkét évesen pedig 18 ezer Auschwitzban fogva tartott asszony felvigyázójává nevezték ki. Áldozatainak egy része csodálatosan szépnek, mások pedig fagyos szőkének írták le. Abban minden tanúvallomás megegyezik, hogy szadista hajlamai voltak; a foglyokat könyörtelenül ütlegelte. Grese valószínűleg mind Josef Kramer lágerparancsnok, mind Josef Mengele lágerfőorvos szeretője volt. Az auschwitzi láger felszámolása után Bergen-Belsenben lett lágerőr. Ügyét 1945. szeptember 17. – november 17. között a németországi Lüneburgban tárgyalták – az ún. Bergen-Belsen-peren –; brit katonai bíróság ítélkezett felette. Irma Gresét (és Elisabeth Volkenrathot) e perben – a foglyokkal való kegyetlenkedés miatt – akasztás általi halálra ítélték. Lásd: Israel Gutman (főszerkesztő): Encyclopedia of the Holocaust. New York, Macmillan, 1995. 4. kötet, 1499.
53. Sok más túlélőhöz hasonlóan, Irma Grese nevét Simon Magda is tévesen említi, mivel a fegyencek a felvigyázók nevét leírva sohasem látták. Kondásné Katz Éva nagyváradi tanúságtevő Gresselként említi. Lásd: Cosman, Ioana (szerk.): Depoziţii despre viaţă şi moarte. Holocaustul in nord-vestul Transilvaniei. Cercetare de istorie orală. [Tanúságtételek az életről és a halálról. A holokauszt Észak-Erdélyben. Oral history kutatás.] Cluj-Napoca, Argonaut, 2009. 172. – Mostantól: Cosman: Depoziţii.
54. Simon Magda: A nagy futószalagon – Riport a halálról. Lásd Simon Magda: Váradi harangok. Bucureşti, Kriterion, 1975. 60.
55. Rózsa, Jövőlesők. 27. 28.
56. Simon Magda: A nagy futószalagon – Riport a halálról. Lásd: Simon Magda: Váradi harangok. Bucureşti, Kriterion, 1975. 60.
57. Rózsa: Jövőlesők. 27. 28.
58. Cosman: Depoziţii. 172.
59. Mózes Teréz: Váradi zsidók. Nagyvárad, Literátor Könyvkiadó, 1995, valamint annak bővített román és angol nyelvű kiadásai: Evreii din Oradea. [Váradi zsidók]. Bucureşti, Editura Hasefer, 1997, és Bevérzett kőtáblák. 1993.
60. Mózes, Tereza: The Atmosphere in Oradea after the Evecaution of the Ghetto. [Nagyvárad hangulata a gettó felszámolása után.] In Ladislau Gyémánt (Ed.): Studia Judaica, IV. Cluj-Napoca, Editura Sincron, 1995. 122–129.
61. Robotos Imre: Pengeváltás. A csapdákat nem lehet elkerülni. Nagyvárad, Literátor Könyvkiadó, 1997, és Álruhás vallomások. Karácsony Benő életműve. Nagyvárad, Literátor Könyvkiadó, 1998.
62. Tsur, Reuven (Steiner Róbert): Menekülés a gettóból: egy nagyváradi zsidó család története. Budapest, Noran Könyvek, 2005.
63. Ligeti György – Roelcke, Eckhard: „Träumen Sie in Farbe?” [Színekben álmodik-e ön?] Wien, Paul Zsolnay Verlag, 2003. 57.
64. Weiss-Balazs, Agnes: „Zusammen – Zusammen”. Von Nordsiebenbürgen durch Auschwitz-Birkenau un Ravensbrück bis Neustadt-Glewe und Wittstock 1923–1945 [Együtt – együtt. Észak-Erdélyből Auschwitz-Birkenaun és Ravensbrückön át Neustadt-Gleweig és Wittstockig 1923–1945]. Erhard Roy Wiehn előszavával Konstanz, Hartung-Gorre Verlag, 2005.
65. Klein, Zelma: Mein Zeugnis als Warnung. Aus einem normalen Leben durch das ungarische Gheto Nagyvárad, Auschwitz-Birkenau, Bergen-Belsen, Geisenheim an Rhein und andere Lager bis zur Befreiung bei Iffeldorf, dann über Ungarn und die Tschechoslowakei nach Israel. 1910– 1946 [Tanúságtételem mint intelem. Megszokott életből a nagyváradi gettón át Auschwitz-Birkenauba,… majd Izraelbe.] Konstanz, Hartung-Gorre Verlag, 2006.
66. Halász Anna: Befejezetlen kálvária. Önéletrajzi feljegyzések. Szász János előszavával. Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2005.
67. Nagy Botond: Az emlékezés mélyvizei. Lásd: Népújság, LX. évf., 217. (17001.) sz. 2008. szeptember 16.
68. A rendezvényt a MAZSIHISZ Oktatási Osztálya szervezte; a 2000. évi Balázs Pál judaisztika verseny döntője volt.
69. Cosman: Depoziţii.
70. Susan Simpson Geroe: The Silence of Parents. McKinleyville, Fithian Press, 2006.
71. Ábel Olga: Egy újságírónő magánjegyzetei. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1986. 206.
72. Gapay, Les: Blood Ties. Seeking My Family’s Hungarian Roots, I Discovered a Fascist Nightmare. Lásd: Washington Post, 1992. január 12. (vasárnap).
73. Gapay, Les: Vérségi kötelékek. Családom magyar eredetét kutatva fasiszta lidércálmot találtam. Lásd: Menora – Egyenlőség. Toronto, 1992. március 6. 1. és 6. oldal. Újraközlés (alcím nélkül): Magyar Hírlap. Budapest, 1992. május 23. Ugyanezt a változatot Nagyváradon is közölték (rövidített szöveggel): Vérségi kötelék. Fiak vezeklése az apák bűnéért. Lásd: Bihari Napló, Nagyvárad, 1992. június 6. 5. oldal.
74. Les Gapay újságíró elektronikus közlése Lőwy Dánielnek, 2009. október 3-án.

 

 

Impresszum   -   Szerzői jogok