Üzenet Váradra

Cseppben a tenger: egy kiteljesedett nyitott életműből kaptunk ízelítőt Kristófi János nagyváradi festőművész télbe hajló késő őszi budapesti kiállításának megnyitóján a Gellért szállóban.

Rendkívüli volt ez a verniszázs, két vonatkozásban is. Mindenekelőtt azért, mert a rangos szálló nagytermét zsúfolásig megtöltő művészetkedvelő közönség – nagyrabecsülését kifejezendő – tisztelettel fejet hajthatott a máig aktív idős Mester előtt; de ünnepi volt ez a szellemi együttlét azért is, mert olyan kimagasló személyiségek tisztelték meg jelenlétükkel a rendezvényt, mint a kiállítást megnyitó Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, Kocsis Zoltán, a világhírű zongoraművész és karmester, aki gyönyörű Bartók-interpretációjával emelte az esemény fényét, és Banner Zoltán művészeti író, ki nagy hozzáértéssel méltatta a nyolcvanöt esztendős művész munkásságát, külön felhíva a figyelmet az életmű mély összefüggéseire.

Több mint kuriózum, hogy Kristófi János alkotói tehetségét nemcsak a festészet terén bontakoztatta ki, templomi orgonajátékával a zene világában is kamatoztatta képességeit. A piktornak a zene iránti életre szóló ilyetén szerelmét nem pusztán figyelemfelkeltő különlegességként említjük, hanem főleg azért, mert a muzsika éteri hatása implicite benne foglaltatik hosszú és igen termékeny festőművészi munkásságában. Bach és a többi halhatatlan művek égi akkordjait a képíró – akaratlanul is – belekomponálta-szőtte festményeibe, mélyítve azok gondolati tartalmát és érzelmi töltetét, emelve művésziségüket. A festészet és a zene, e két művészi kifejezési forma ilyenszerű találkozása ugyanis szinergikusan támogatja egymást, erősíti a művek költői üzenetét, emeli művészi értéküket.