Limerickek

Elpanamázták, de azt mondják,
hogy elhordták a veres hangyák
   ablakból az üveget,
   vashídból a nittszeget,
mind elhordták a veres hangyák.
 
Tanár úr süti a vályogot,
meghegeszti a zöldhályogot,
   tesz-vesz a tengermélyen.
   Tarka gácsér kevélyen
oktat mértani, görögöt, jogot.
 
Szomszédom olajon álmodik.
Így aztán nem is rozsdásodik.
   Örökké fénylik orra,
   úgy áll a difuzorra.
Ő dobbant, ő nem káromkodik.
 
Ügy ám: mint János a Jánoskát,
felfújták éjjel a városkát.
   Mindene feszül, dagad,
   tűszúrástól kifakad.
Most dícsérjétek meg Jánoskát.
 
Külön névelő, külön váza,
macskakő-út külön rázza.
   Külön kel, külön botlik,
   külön toj’, külön kotlik.
Havaseső is külön ázza.
 
Minek is néked Isten, nóta,
te, nyelve-kitépett helóta.
   Gémeskúton borona,
   sztaniolból korona,
lőn pásztorból fanarióta.
 
Mennyben temérdek szúnyog, kullancs.
Pokolban beérik a narancs.
   Tévhit-e? Hamis tudat?
   Ki szerkeszti kátyúdat?
Végrehajts, s ne töprengj! Ez parancs.
Az érem másik oldala sárban.
Együtt lakunk a szájkosárban.
   Bolygónkon nem új elem,
   a kényszerű fegyelem.
Ki talál golyót üres tárban?

Megjelent a Gyakorlótér c. antológiában (Budapest, 1989).