Feri öcsémnek

A dobkályhában úgy ellobban
a tűz, akár egy apró robbanás.
Ne mondjátok, hogy melege csalás.
 
Több fa nincs, Feri, bontsd a fásszínt.
Fűtsed a kiszámolt kis házat.
Égj drága deszka, csak ne fázzak.
 
Rakd meg jól, bomba-tűz éledjen,
vörösödjön a bádog, mint a tégla.
Holnap bulldózer hajt rá a hajlékra.
 
(Előrelátom: ellenállnak
a lián-lugasok, hiába.
A módját értő gép a tövét vágja.
 
Győztes csupán a latrina pár percre.
A lánctalp, ami annyi mindent átélt
vinnyogni kezd a vizes lemosásért.
 
Csatorna-ágyú lő moha-golyót
a vezetőre, aki káromkodna,
de csak mogorván ül. Valami fojtja.
 
Szeméből port töröl ki, gázt ad.
Elnézed. Kereszt válladon egy létra.
Nem, te nem mondod: házak hóhéra…)
 
Feri öcsém, hát verjük szét a fásszint,
nem szép munka, de kéri a dobkályha.
Melegedjünk a buldózerre várva.
 
Megjelent a Gyakorlótér c. antológiában (Budapest, 1989).