Szüret az érkeserüi hegyen
„Megjöttek már Derecskéről”,
Pirosakat kacsint a nap,
Dombokon a pincék elé
Nagy hordókat gurutanak.
Pitypalatyos száju lányok
A szőlőt dalolva szedik,
Nevetnek, ha a puttonyos
Holmi pajkosat mond nekik.
Legények csavarják a prést,
Csorog az édes mustpatak,
Öregek a pincék előtt
Töltögetnek, koccintanak.
Odaszólitnak mindenkit,
Aki épen arra megyen,
Poharaznak, kurjongatnak,
Hagy a zsivaj dombon, hegyen.
Serpenyő körül asszonyok
Szót cserélgetnek szaporán,
Buzog a birkapaprikás
Rőzselángnál a szolgafán.
Valahol vonót nyaggatnak,
Kalákára szüreti bál,
Őszről dalolnak a tücskök,
A rezes hold ködöt pipál.
Számadó Ernõ (Budapest, 1907 – Érkeserû, 1983) költõ és meseíró; versei és tanulmányai által az Érmellék megörökítõje. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát; a második világháború után vándorszínészként érkezik Érkeserûbe, s ott megismerkedik majdani élettársával, Fekete Sárika helybéli özvegy földbirtokos asszonnyal. 1958-ban letartóztatták az érmihályfalvi csoporttal együtt, hazaárulás és az államrend elleni fegyveres összeesküvés vádjával. 25 év börtönre ítélték; 1963-ban szabadult. Élete hátralevõ éveit Érkeserûben töltötte, szegényes körülmények közt. Verseskötetei és mesekönyvei jelentek meg.
Számadó Ernő eddig közöletlen költeményei Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkipásztor jóvoltából kerültek szerkesztőségünkbe.


