Utolsó csokor Sárikának
Bimbóba fagyott csókok kertjéből
Az utolsó csokrot neked küldöm,
Hogy Madonna-homlokod a legszebb,
Szüz csókok havában tündököljön.
Hogy mégegyszer földobogjon szived
Mátkás, hófehér izzásra gyulltan,
Hogy lássad mégegyszer e világot
Hallelujás elébedborultan.
Lehet, hogy e kései virágok
Már csak beomlott sirodhoz érnek,
De akkor is: elküldöm utánad
Vigasztaló, békítő testvérnek.
Számadó Ernõ (Budapest, 1907 – Érkeserû, 1983) költõ és meseíró; versei és tanulmányai által az Érmellék megörökítõje. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát; a második világháború után vándorszínészként érkezik Érkeserûbe, s ott megismerkedik majdani élettársával, Fekete Sárika helybéli özvegy földbirtokos asszonnyal. 1958-ban letartóztatták az érmihályfalvi csoporttal együtt, hazaárulás és az államrend elleni fegyveres összeesküvés vádjával. 25 év börtönre ítélték; 1963-ban szabadult. Élete hátralevõ éveit Érkeserûben töltötte, szegényes körülmények közt. Verseskötetei és mesekönyvei jelentek meg.
Számadó Ernő eddig közöletlen költeményei Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkipásztor jóvoltából kerültek szerkesztőségünkbe.


