Siratok egy régi kisfiut
Hol vagytok ti mesefényü esték?
Hol ragyog a lámpánk hü szeme? –
Édesanyám simogató hangja
Rég elcsendült, szép álomzene…
Hol vagytok ti régi képeskönyvek?
Hóvirágos, szüzi, drága hit?
Amikor még hittem és megéltem
Andersennek tündérálmait…
Hol van már a biedermeyer szófa,
Melyen annyit álmodoztam én,
Merengve a muzsikáló óra
Ábrándosan édes ütemén…!
Hol vagytok ti régi kispajtások,
Gondtalanszép annyi délután,
Amikor még délibábos kedvvel
Futkároztunk pillangók után…!
Hol vannak az ólomkatonáim?
Hol a pöttöm, hires hadsereg?
Hát vajon a bársonytalpu mackóm
Gombszemével merre kesereg…?
Hová szárnyal minden az időben?
Mivé lesz a titkos ég alatt? –
Gyermekkori tündérálmaimból,
Miért, hogy csak ez a vers maradt…!
