Szénát kaszálok
A rét alján kaszát kalapálok,
A nádasban rigó karatyol,
Visszhangzik a csengő kaszapengés,
Kakuk szól rá messze valahol.
Csapdosom a szagos szénarendet,
Térdre hull a tenger margarét,
Az acélon szétködlő harmattól
Szivárványos előttem a rét.
Lila zsályán pillangók hintáznak,
A fü alól fürge nyul szalad,
Az Ér-vizből, mint egy bazsarózsa
Vérpirosán kihasad a nap.
Számadó Ernõ (Budapest, 1907 – Érkeserû, 1983) költõ és meseíró; versei és tanulmányai által az Érmellék megörökítõje. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát; a második világháború után vándorszínészként érkezik Érkeserûbe, s ott megismerkedik majdani élettársával, Fekete Sárika helybéli özvegy földbirtokos asszonnyal. 1958-ban letartóztatták az érmihályfalvi csoporttal együtt, hazaárulás és az államrend elleni fegyveres összeesküvés vádjával. 25 év börtönre ítélték; 1963-ban szabadult. Élete hátralevõ éveit Érkeserûben töltötte, szegényes körülmények közt. Verseskötetei és mesekönyvei jelentek meg.
Számadó Ernő eddig közöletlen költeményei Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkipásztor jóvoltából kerültek szerkesztőségünkbe.


