November
Napsütötte novemberi reggel,
Zuzvirágos a lápvadon,
Nagy, fekete varjak tollászkodnak
A dérezüstös parlagon.
A kertben kopáran állnak a fák,
A szőlő is megvetközött,
Csak az őszi buza ütögeti
Zöld fejét a hantok között.
Jó, hogy elvettem, legalább az
Őszi munkával megvagyok,
Erzsébet-napján leesett a hó,
Aztán megjöttek a fagyok.
Most már ráérek kosarat fonni,
És faragcsálni ezt, amazt,
És zsákot szőni, vagy himes vásznat,
Amig a hideg bent maraszt.
És mig kemény téli reggeleken
Egy-egy akácfát kidöntök.
Tavaszról mondanak nekem mesét
A virágszagu fatönkök.
Számadó Ernõ (Budapest, 1907 – Érkeserû, 1983) költõ és meseíró; versei és tanulmányai által az Érmellék megörökítõje. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát; a második világháború után vándorszínészként érkezik Érkeserûbe, s ott megismerkedik majdani élettársával, Fekete Sárika helybéli özvegy földbirtokos asszonnyal. 1958-ban letartóztatták az érmihályfalvi csoporttal együtt, hazaárulás és az államrend elleni fegyveres összeesküvés vádjával. 25 év börtönre ítélték; 1963-ban szabadult. Élete hátralevõ éveit Érkeserûben töltötte, szegényes körülmények közt. Verseskötetei és mesekönyvei jelentek meg.
Számadó Ernő eddig közöletlen költeményei Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkipásztor jóvoltából kerültek szerkesztőségünkbe.


