Álom az őszi erdőn
Napfényes füzfák, festői tölgyek,
Rozsdás bokrok, hallgatag nádak,
Szinekbefutó akkordjai egy
Nagycsendü őszi muzsikának.
Hallgatom a hervadás zenéjét
A halkneszü őszi fák alatt,
Mig bibor párákat szőnek körém
Langyos tükrü, álmos láptavak.
Néha egy-egy makk koppan a földön…
Vagy a fák szive dobban félve,
Ha rágondolnak a zuzvirágos,
Zivataros, kegyetlen télre…?
Én fütyölve megyek a tél felé,
Nincs tavaszosabb legény nálam,
Énfelőlem hullhatnak a havak,
Virágoktól roskad a vállam.
Hegyet épitek virágkévékből,
Azon áll majd holnemvolt váram,
Aranyos tornyai csak nevetik,
Hogy e földön ősz és halál van.
Érted meg suhanó álmot küldök,
Szárnya alatt levél lesz: – Gyere!
Ha igazán szeretsz, nem nyelhet el
Az Óperenciák tengere.
Várlak…! A vágyak bibor holdja süt,
Ránk hull a mesék lila árnya,
Hogy a legszebb kapun jöhess hozzám:
Rózsát fonok a szivárványra.
Számadó Ernõ (Budapest, 1907 – Érkeserû, 1983) költõ és meseíró; versei és tanulmányai által az Érmellék megörökítõje. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát; a második világháború után vándorszínészként érkezik Érkeserûbe, s ott megismerkedik majdani élettársával, Fekete Sárika helybéli özvegy földbirtokos asszonnyal. 1958-ban letartóztatták az érmihályfalvi csoporttal együtt, hazaárulás és az államrend elleni fegyveres összeesküvés vádjával. 25 év börtönre ítélték; 1963-ban szabadult. Élete hátralevõ éveit Érkeserûben töltötte, szegényes körülmények közt. Verseskötetei és mesekönyvei jelentek meg.
Számadó Ernő eddig közöletlen költeményei Gavrucza Tibor székelyhídi református lelkipásztor jóvoltából kerültek szerkesztőségünkbe.


