Utolsó akkordok
Észak csillaga Grieg emlékének
Hervadás keserü illatában
Hallgatnak a lombjavesztett fák,
Dérütötte csend fölött az eget
Borongós,
Seszinü felhők maszatolják.
Bus krizánthém-szivemet a multak
Pókhálói hurkolják össze,
S az alkonnyal megjön a sóhajos
Bánat is,
Hogy vén arcomat könnybe fürössze.
Már bölcsőmnél ott állt és hü maradt,
Hü maradt egy egész életen át,
Az életöröm vig dalából is
Jaj, mindig
Kihallottam egy bus melódiát.
Mint egy ködös északi ballada
Zeng fájón, tétován az élet,
S egyre fojtóbb és egyre szomorubb most,
Hogy minden
Álmom, vágyam, hitem semmivé lett.
