A vezeklés után
A feltámadás hipotézise.
Amit egy bizonyos tudós kikövetkeztetett a kvantum-
mechanikából
Megjósolva a hozzánk közeli helyek és emberek
visszatérését
Egy, vagy két billió év múlva
(Ami az időnkívüliségben nem több egyetlen
pillanatnál).
Örülök, hogy megértem: a jóslat teljesül
A vallás és a tudomány lehetséges szövetségéről,
Amelyet Einstein, Planck és Bohr készítettek elő.
Nem veszem túl komolyan a tudományos képzelgéseket,
Jóllehet tisztelem a modellezést és a grafikonokat.
Ugyanezt rövidebben megragadta Péter apostol,
Amikor így szólt: „Apoktasztazisz panton”,
A világmindenség megújulása.
Mégiscsak segít magunkban elképzelni,
Hogy mindenkinek az élet helyett kódja van
Az örökkévalóság raktárában, a mindenség
szuperkompúterében.
Szétrohadunk, mikrotrágyává, porrá leszünk,
De megmarad ez a szám, vagyis leglényegünk,
És vár, amíg végre újra testet ölthet.
Továbbá, mivel ez az új testbeniség
Meg kell, hogy tisztuljon minden rossztól és kórtól is,
A képletben helye van a Purgatóriumnak.
Nem más ez, mint amit a falusi templomban a hívők
Kórusban ismételnek, örök életért esedezve.
És én is velük együtt. Nem is sejtve
Ki leszek, miután felébredek majd a vezeklésből.
Czeslaw Milosz (1911– 2004) Nobel-díjas lengyel költő, író, esszéista, irodalomtörténész, tolmács, jogász. Litvániában született, a vilniusi egyetemen jogot tanult. A II. világháború alatt a lengyel ellenállás tagja volt. Tevékenységéért az izraeli Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címmel tüntette ki. A lengyel kommunista állam nagyköveteként 1951-ben politikai menedékjogot kért Franciaországban; 1960-tól az USA-ban élt. 1978-ig a berkeleyi egyetemen a szláv nyelvek és irodalom tanára volt.


