Elvesztés távlata

mindig  
szomjasan festettem
festéknek mondott  
tenger
színekben  
így bennem a lét
immár semmiben
csupán időt  kapott  
szenvedély lehettem

féltő szemeid magamban  
felhőkön túl fénypora
mint az örvénylő szél  
elvesztés távlata

a vásznon téged egy emlékező rajzol
derengő színeiben már nem lesz őrjárat
immár az ábrándozó derű gondja
éljetek a festészetben
s nevezzük transzcendensnek  
valami felsőbb mondja