Helyzetteremtés szerepváltással - Grünwald Flóra művészettörténész beszélget Bartha Sándor képzőművésszel

Bartha Sándor művészi pályája a 80-as évek végén, az újfestészet jegyében indult. A rendszerváltást követő időszakban nála is bekövetkezik a 90-es évek generációját jellemző tartalmi és mediális nyitás, melyben a kontextuális érzékenység a különböző műfajok – installáció, intervenció, performance és projektművészet – egyidejű alkalmazásával párosult. Bartha Sándor részt vett a 90-es évek romániai művészetét meghatározó, a bukaresti Soros Kortárs Művészeti Központ által rendezett 01010101… (1994), Media Culpa (1995), Civitas Solis, Civitas Artis (1996) kiállításokon, a temesvári Művészeti Múzeum A Föld című kiállításán (1992), valamint az aradi Művészeti Múzeum Art Unlimited srl (1994), Inter(n) (1995), complexul muzeal (1996) kiállításain. Performance-okkal szerepelt a Szent Anna-tói Annart, illetve a temesvári Kelet-európai Zóna fesztiválokon. A művész részt vett a 49. és 50. Velencei Biennále román pavilonjában megrendezett csoportos kiállításokon: Context Network (2001), alteridem.exe-2 (2003). 1999 óta Budapesten él. A 2000-es évek elejétől részt vesz magyar kortárs művészeti, illetve nemzetközi, tematikus kiállításokon (Ludwig Múzeum – 2001, Műcsarnok – 2001, 2003, Prágai Biennále – 2003, Württembergischer Kunstverein, Stuttgart – 2006), az utóbbi években egyéni kiállításai voltak a Ludwig Múzeum Projekt termében (2003), valamint a budapesti Liget Galériában (2002, 2010). Budapestre költözésével a romániai művészeti élettel való kapcsolatai nem szűntek meg: Bartha Sándor folyamatosan együttműködik az aradi Kinema Ikon csoport által szerkesztett Intermedia kiadvánnyal, részt vett a berlini Plan B Galériában rendezett, a 80-as, 90-es évek romániai művészetét bemutató, When History Comes Knocking (2010) kiállításon. A képzőművészettel párhuzamosan folytat elhivatott okatatói és tervező-grafikusi tevékenységet.

Grünwald Flóra: Első látásra úgy tűnik, hogy egyenes út vezet nálad a festészettől az installációig, majd vissza a festészetig. Közelebbről tekintve azonban sokkal inkább a két- és háromdimenziós látásmód együttélése rajzolódik ki. Nézzük például, a Gratulálok a sikerhez című installációt, melyben vetítés, használati tárgyak és play-mobil figurák alkotnak egy térbeli szituációt, mely lehetne akár egyik festményed makettje is. Máskor meg mintha egy festmény vetülne ki a térbe (Kibillenő tengerpart hadsereggel című asszemblázs). Hogyan viszonyulsz a festészethez és az installációhoz, a két- és a háromdimenziós látásmódhoz?

Bartha Sándor: Alkotói praxisomban már a kezdetektől különböző médiumok váltották egymást. A 90-es években ez nem volt ritka jelenség, hisz ne felejtsük el azt a szellemi és mediális nyitást, mely azt a korszakot jellemezte. Gondoljunk csak a Soros Kortárs Művészeti Központ projektjeire, de éppúgy felidézhetjük a temesvári, aradi, majd később a iaşi-i kortárs művészeti eseményeket, nem utolsó sorban a Szent Anna-tói performance-fesztiválokat. Ha egy alkotó pályakezdési korszakában egy ilyen mediális pluralizmusba csöppen bele, akkor egyrészt mindegyiket érdekfeszítőnek, izgalmasnak találja, ezért többnyire „kipróbálja” azokat, másrészt előbb-utóbb megtanul túllátni a konkrét médiumon és felfedezi magában azt a minőséget, mely az eszközöktől független. Természetesen semmi sem független az eszközöktől, hisz egy bizonyos médiumban megfogalmazott tartalom a médium specifikumától függően formálódik, alakul. Ezért amit belső minőségnek neveztem – nevezhetjük karakternek is –, nem egy állandó valami, de valahol a mélyben tartalmazza azokat a konstanciákat, amelyek csak rád jellemzőek, tehát művészi egyéniségedet meghatározzák. Konkretizálva és válaszolva a kérdésre azt gondolom, hogy ha a tartalomra koncentrálsz és hagyod, hogy utat törjön magának, akkor előbb-utóbb „eldönti ő maga”, hogy festmény legyen, vagy installáció, kétdimenziós vagy három. Természetesen, mindehhez még az is hozzájárul, hogy épp mivel vagy elfoglalva, melyek azok a kifejező eszközök, amelyeket konkrétan abban a kulturális-művészeti kontextusban célszerűnek, frissnek, találsz. Tehát nagyon röviden fogalmazva, egy befelé és egy kifelé tekintésről van szó és itt a „tekintés” kifejezést semmiképpen nem racionális értelemben használom.