Kert, kapu

Elkobozhatatlan?
Tűrhetetlen?
Doboznyi űr, benne tégedet
gondolom. Mert doboz ez a ház, a hírek
csak úgy szaladgálnak körbe.
Rád vonatkozik majd az összes.
Mert ember akarok lenni. Aki úgy hagy itt, hogy
nem hagy itt, ha itt vagy, létezel, szűkösen, te
mért magad. Testvéredik, már hozzám
nő ez a hajnal is egészen. Elkobozhatatlan.
Tűrhetetlen. Hű kutya, hogy
őrzi a házat.