A lokálpatrióta szemszögéből. A Gion-életmű alapkönyve: 2/2

Multimediális szövegek Ebben a fejezetben Horváth Futó Hargita a Gion-életmű azon vizsgálatát végzi el, amelynek szempontjai összekapcsolódnak a többi művészeti ággal.

Először a szöveg és a kép kapcsolatára tér ki. Nemcsak a híres Virágos katona kerül itt szóba, hanem korai novellái és ifjúsági regényei is. Természetesen nem a klasszicista sententia-pictura váltakozásról van szó, sőt nagyon sok esetben nem holmi illusztrációs problémáról. Sokkal érdekfeszítőbbek az észrevételei, mint az előző fejezetben.

Ezt követi a szobrászat kapcsolódása. Ebben a súlypontot A börtönről álmodom mostanában regénye kapja. De több írása is szóba kerül.

Majd a zenéhez való kapcsolódás következik: itt egyrészt a Testvérem, Joáb, másrészt az ifjúsági regények zongorajátéka kerül középpontba.

Sajnálatos, hogy kimaradt – noha a bibliográfiában részletesen szerepel – a Gion-rádiójátékok, a Gion-filmek és a Gion-drámák értelmezése. Ám ez nem a dolgozatíró hibája, hanem az életműsorozat abbamaradt, s ezeket az alkotásokat nem tették közzé (nem feltétlenül kellene DVD-változatban, csak kérdéses, hogy a szövegkönyvek, forgatókönyvek, kéziratok hozzáférhetők-e).

Interdiszciplináris szellemi terek (Irodalmi kultusz és kánonképződés) Ebben a fejezetben Horváth Futó nemcsak a Gion-recepcióról szól, hanem előadja annak a történetét is, hogy mit is jelent az utódok, olvasók számára a gioni életmű.

A „Kultusz és kánon” részben részletezi az előző fejezetből kimaradt tömegkommunikációs médiumok munkásságát.

Ezt követi a „Fordítás és kánonképzés”, amelyben a soknyelvű Szerbiában elvégzendő feladatokra is utal. Viszont nem térhet ki az anyaországi kánonképzésre, mert ennek belső világát ő sem ismeri.

A „Kánon a tanteremben” egységben kitér a közoktatás jelentőségére. Már az író életében is felismerték írói munkásságának nevelési jelentőségét. S valóban: a soknyelvű közösségben tanítási fontossága van a Gion ábrázolta emberi világnak.

A fejezet végén Horváth Futó részletezve bemutatja „A kultuszképzés szenttamási modellje – Gion-kultusz Szenttamáson” témakört (keveset szólva arról, hogy milyen kitüntetett szerepe volt és van ebben).

Gion Nándor írói bibliográfiája A több mint nyolcvanoldalas gyűjtemény alapvető jelentőségű, hiszen mindazokat a műveket tartalmazza, amelyek vagy hiányoznak a Noran életműsorozatból, vagy helytelenül, vagy hiányosan vannak adataik megadva.

A bibliográfia záródátuma 2012. augusztus 31. (Kiegészíteném a következő írásommal: A tények szentsége. Gion Nándor és a közélet. In Szeged 2012/2.; Gion Nándor és a közélet. In Várad 2012/2.)

Már önmagában ez a fejezet is pótolhatatlanná teszi a kutató munkáját – nemcsak z egyetemek, kutatóintézetek könyvtári állományából nem hiányozhat, hanem a közkönyvtárakból se.

Ezt követi a névmutató – Péter László szerint a tudományos munkákból nem hiányozhat. Szerencsés lett volna, ha összeállította volna a Gion-írások Címmutatóját is.

Berekesztő konklúziók A szerző összegzi a könyv létrehozásának alapjául szolgáló tapasztalatait. A fejezet lényegében felfogható rezümének is.

Abstract Az angol nyelvű összegzés mellett célszerű lett volna közölni egy német és egy szerb nyelvűt is, hiszen sok Gion-művet lefordítottak ezekre a nyelvekre.

Mellékletek Ezek jelentőségét az adja, hogy közlik az eddig nem ismert epikus és lírai alkotásokat. Majd, ami növeli a kötet értékét: az Emlékház kiállítási anyagának többségét, bár itt a családi fotók kimaradtak. Ám ez nem hiba, inkább intés arra, hogy látogassunk el Szenttamásra. Jó lett volna, ha készül jegyzet/lista a közölt anyagokról.

Összegzés Tíz esztendeje már annak, hogy a nagy mesélő eltávozott közülünk. Az első monografikus igényű munka – Az építő-teremtő ember – 2008-ban jelent meg, ám az amatőr szerző (bár munkájáért megkapta az MTA Kutató Pedagógus Pályadíját) nem lett a Gion-kutatás úttörője.

2009-ben párhuzamosan jelent meg Elek Tibor és Gerold László monográfiája, de mindkettő hiányos volt: részben a posztmodern szemlélet gyengesége, részben az életrajzi hiányosságok miatt.

Horváth Futó Hargita munkája kikerülhetetlen és pótolhatatlan jelentőségű – nemcsak azért, mert szerzője összhangot teremt a különféle irodalomelméleti iskolák között, hanem azért is, mert a teljes életműre hivatkozva kapcsolja össze a Gion-szövegeket azzal a tárgyi, valóságos világgal, amelyet az író ábrázol!

Hiszem, hogy olyan utat jelölt ki az újvidéki egyetem docense, amelyen nemcsak a kutatók százai indulhatnak el, hanem a befogadók tömegei is tájékozódhatnak. Bízzunk a folytatásban!