Ketten

Végül mindig ketten maradnak,

de azok nem mi leszünk,

azok majd mindig mások,

azok a légből kapott hallomások,

folynak is egyből, cseber-

ből, vederbe,

törik, nyalják őket,

harapva, vedelve –

mert már csak ketten –

de ők nem mi, nem, mi nem vagyunk,

mert így ketten itt, ugyan, mi mit hagyunk,

mert nem vagyunk nők, nők nem, nem vagyunk –

anyák sír fölött, nem szülünk, nem sírunk, nem jajgatunk,

mert mi ketten; így ketten nem fázom,

ez több mint az Egyben szenvedő három,

végül hát hányan, hányan hát, ketten,

mi és ők párban, hárman, ketten, egyben.