Pardon, madam
(K. E.-nek)
Ne tévessze meg, hogy mankóval járok,
és púpom is van, én világhírű tánc-
mester vagyok, kiképzésem felér egy
világszámmal, PARDON, MADAM, SZABAD EGY
TÁNCRA, na csak ne akadékoskodjon annyit,
(talán csak nem az én feleségem,
annak már betéve tudom a mozgásait,)
ha én jobbra lépek (elfelejtettem
megmondani, hogy vak is vagyok), szóval
kisztihand, szabad egy táncra – mire
a pár – se szó, se beszéd – elpárolgott
a metsző és kililult közönség körében…
2014. február 6.
Zudor János
Zudor János (1954. április 27., Nagyvárad) költő. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar–francia szakán szerzett tanári oklevelet (1983). 1981–82-ben Nagyszalontán, 1982–83-ban Nagyváradon tanított; később a kágyai Mezőgazdasági Líceum tanára, 1987-től a Sinteza Vegyigyár alkalmazottja. A ’80-as években az Ady kör egyik szervezője. 1990–91-ben a Bihari Napló, majd 1993-ig az Erdélyi Napló újságírója. 1993-ban Sziveri János-díjat kapott. Nagyváradon él. Kötetei: Pygmalion monológja (1989), Romániából jöttem (1990), Filmzene (1995), Isten asztalán (1995), A mindenség zenéje (1995), És egy kicsit tovább (2001), Jónás és a mérték (2010), A rusnya valcer (2012).


