Címtelen
ebbe a tóba sosem lépett senki
sovány piócák várnak az iszapban
tapadni bokára vérbő inakra
az ugrás az első mozdulat képe
ami még semmi ellen
vagy minden ellen irányuló
a víz alatt laknak
ússz gyorsabban
kifulladásig
az úszás gyors melankóliája
életösztön
vágy a maradásra
a szív dobogni
a tüdő dolgozni akar
kezed nyomán felfröccsen a víz
hangtalanul
bizonytalan helyzetű csillagok
a víz alatt lakik
az esküvői nép
fehérek, túl tiszták
a látótávon túli konkrét királyság
konkrét köztársaság lakói
kegyes mozdulattal vonnak a víz alá
mint súlyos medúzák
lassan párologva el
a homokon, olyan lassan
éred el a medret
kék pillantásaik metszetét
a halászok vízbe ugrottak
izmaik a szürke tömeget
mint halott pilóta az űrt
szelik át
sietnek feléd
kitartást!
