talpfa

 

gondolkodni másodosztályú gyorsvonaton 

lehet kávészagú németek között 

mozgóárusos beszélő kocsiban nem jó

ehhez kosz is kell meg zakatolás amitől 

hullámos lesz minden betű akkor jó akkor 

emberi megtörnek a szavak a 

papírszéleken megtörik a zakatolás puhán 

törik lehunyt szemem mögött a táj 

beáramlik az ablakon kiáramlok az 

ablakon

 

a kis tó meg ami talán kétezer-tizenegyben telt fel amikor 

vízben álltak a földek a tó a búza között kiszáradt ott úszkáltak 

hetekig azok a fehér madarak mindig akad valami látni- 

néznivaló persze figyelni sem árt nyáron a soproni vonalon a 

kerekerdő előtt láttam többször fehér halmokat ott víz nincsen 

utánam jöttek énutánam néha látom őket fehér állatokat 

egyszer egy nyúl ült a győri vasútállomásnál a sínek között ki 

is mondtam egy ó-t de megint a csak egyedül voltam ki tudja 

mire gondolok valaki emlékszik e rám

 

ki lehet az aki az ablakon kihajol kinek megy tele a szája hajjal nehéz lenyelni a hosszú szálakat köhögni kell tőlük fullasztanak nem lenyelésre valók ki kell köpni mindet azt is amit eddig lenyeltem ki kell köpni azt a nyálas csomót mert nem oldja fel a gyomorsav sem a mozdonyra kötöm a végét és húzza húzza ki belőlem nehéz ez mert hányni kell mert sírni és fuldokolni kell de így akkor majd egyszer vége lesz majd feljön és majd állok és remegek fehér leszek mint a madarak és a nyulak és nézem nézem és kinn lesz 

a benn mint ez a táj mint az út csak legyen elég sín elég mozdony elég vonat