A káprázatbeliekhez [23]
Mindannyian duplának születünk, senkit nem adnak egyedül az űr karjaiba. Második önmagunk a zálog az örökkévalóságra, másodénünk pedig a hurok, mely sokszorozza feleslegességünket. A páros membrán vagyunk, melyek gyűrűkké alakítják a tér folytonos hullámverését, és egyre táguló oszlopokat állítanak benne a boly emlékére, ami egyedülinek hitte magát.
A két félteke vagyunk, melyek nem tudnak egymásról, de akik alkotójukat már hármas alakban imádják, mert a számok bűvöletébe estek. Két lélekből, az első duplából burjánoztunk sokasággá, melyben mindenkiről készül másolat, hogy kedvünkre járhassunk az űr vadai között, és ne vesszünk oda végleg, ha át kell kelnünk a gáz- és kőzetfelhőn, ami a sötét anyagot okádó, egyetlen arc hajlékát takarja.
