hallgatások
1.
- - - házunk és hazánk
belőlünk elvándorolt
magunk maradtunk hát
törött karok ölelésében
a rozsdaszín alkony
babonás fényébe zárva…
2.
szélbe törülközünk
akár a gyűrött orrú házfal
s felrepedt szemhéjú kocsmaablak
gyermek-arcunkat átfestették
de homlokunkon még ott barázdál a heg:
a tövises ág véres horzsolása
3.
ágyunk régóta vetetlen marad
távol magunktól ébredünk
ahol ránk csukódik a csupasz csönd
kísért a becéző tenyér árvasága
s maradunk egyedül
bomlott lelkek siralomházába zárva
