|
A svájci modell
|
 |
|
Figyelő | |
Az író Petru Dumitriu tudtommal 1990 márciusában, a marosvásárhelyi véres magyarellenes provokáció során súlyosan megsebesült Sütő Andrással szolidarizáló cikkében ajánlotta az erdélyiek figyelmébe a svájci modellt. Ebben a Le Monde 1990. március 30-i számában megjelent cikkben, amelynek magyar fordítása a Magyar Napló budapesti irodalmi és közéleti hetilap 1990. május 3-i számában olvasható, Dumitriu a következőket mondja az "erdélyi kérdés"-ről: "Volt egy pillanat - az ötvenes években -, amikor a román kommunista rendszer létrehozott két magyar egyetemet Erdélyben, és némi autonómiát engedélyezett a magyaroknak. A Ceauşescu-diktatúra a magyarokkal szembeni tolerancia minden formájával szakított. (...) A megoldás csak szemléletbeli, csakis morális, lélektani, kulturális természetű lehet. (...) Az iskolákban meg kell ismertetni a gyermekekkel egymás szellemi értékeit. De amire a legfőképpen szükségük van az erdélyi és a bánáti magyaroknak, az a kantonális típusú - mondjuk ki: svájci típusú - helyi autonómiák létrehozása. (...) Vajon Erdély melyik országot fogja mintának tekinteni? Svájcot vagy Libanont?"
1993-ban, amikor egymás után jelentek meg a szerző emigrációban publikált műveinek fordításai, és a helyét a román irodalomtörténetben kijelölő Cronica de familie 3. kiadása is napvilágot látott, Nicolae Manolescu utószavával, George Pruteanu meglátogatta a szerzőt metzi otthonában, és hosszabb beszélgetést folytatott vele, amely Pactul cu diavolul. Şase zile cu Petru Dumitriu (Szerződés az ördöggel. Hat nap Petru Dumitriuval) címmel jelent meg 1995-ben, az Albatros Kiadónál. A Románia föderalizálását javasoló fejezet újraközlésével tisztelgünk a jeles román író emléke előtt.
2002.04.28.
| |
|