A Star Wars katonai vonatkozásai
eorge
Lucas lassan három évtizeddel ezelőtt indult filmeposza, a Csillagok háborúja
megrázó képet fest arról a demokráciáról, amely tény és való, hogy nagyon
rossz ugyan, de ennél jobb államrendet sehol a világon – sőt a
világegyetemben – sem sikerült még senkinek létrehoznia. Az elkövetkező
néhány oldalon megkísérlem bemutatni annak az univerzumokon átívelő hatalmas
polgárháborúnak a katonai vonatkozásait, amit ennek a hat részes filmeposznak
az alkotói a mozivászonra álmodtak.
Mivel a hexalógia legelső részében – amelynek alkotói a „Baljós
árnyak” címet adták – a katonai tényezők tulajdonképpen másodlagos
jelentőséggel bírnak, én sem térhetek ki a politikai háttér rövid felvázolása
elől.
A Darth Sidious sith nagyúr befolyása alatt álló Kereskedelmi Szövetség előbb
blokád alá vette, majd droid hadseregével megszállta a Naboo bolygót, mert
ily módon akarta pótolni azt a pénzt, amit elvett tőle a Galaktikus
Köztársaság azzal, hogy adót vetett ki a szabadkereskedelmi útvonalakra. A
zárlat feloldásának feltételéül azt szabta, hogy Amidala királynő, a planéta
uralkodója lépjen be a szövetségbe, különben halálra éheztetik az alattvalóit.
Amidala ahelyett, hogy meghódolt volna, Couruscantba, a Köztársaság fővárosába
repült, hogy a Szenátus elé tárja a népét ért sérelmet. A szenátorok azonban
csupán a saját kicsinyes érdekeikkel törődtek, ezért érdemben nem foglalkoztak
a naboo népet ért sérelemmel. Az uralkodónő kétségbe esésében indítványozta az
államfői hatalmat gyakorló Valorum főkancellár menesztését, akinek a hivatalát
a nabooi Palpatine szenátor foglalta el. Amidala királynő nem tudhatta, hogy
pont Palpatine szenátor az a Darth Sidious sith nagyúr, aki titokban az egész
Kereskedelmi Szövetséget a kezében tartja, s ő adta ki a parancsot a Naboo
bolygó elleni támadásra is.
Ezek után szinte másodlagos jelentőségűek azok az események, amelyek a Naboo
bolygón történtek. Miután Amidala királynő hazatért Courcuscantból,
szövetséget kötött Boss Nassal, a nabook által korábban leigázott Cogan nép
főnökével. Megállapodtak abban, hogy amennyiben a coganek segítenek döntő
csatában legyőzni a Kereskedelmi Szövetség robothadseregét, akkor egyenlő
jogokat kapnak a naboo néppel.
A Kereskedelmi Szövetség hadvezetése az ütközetben hibát hibára halmozott.
Azt hitték, hogy egyszerűen elsöpörhetik a coganeket a robotcsapat-szállító
járművekből leadott lézertüzérségi tűzzel, ezért a robot-gyalogság támadásának
tulajdonképpen csak az üldözésben lesz szerepe. Ennek tudható be talán, hogy
a droidok hosszú, nyolcsoros vonalban sorakoztak fel a csatához, és a
védelmüket a hátuk mögött felállított csapatszállító járművek lézerágyúira
bízták. Ezzel elestek a támadásban oly fontos páncélos védelemtől, ami azért
lényeges, mert egyrészt a tüzérségi előkészítés hatástalannak bizonyult a
coganok energiapajzsával szemben, másrészt a droidok nem rendelkeztek
közelharc fegyverekkel.• Az volt mindössze a szerencséjük, hogy a coganek
„lovassága” támadásba lendülve kibújt az energiapajzs mögül, így a
szállítójárművek lézerágyúi rendet vághattak a soraikban. Ez egyben az ütközet
fordulópontját is jelentette volna, ha a történet főszereplője, a 12 év
körüli – bár különleges képességekkel megáldott – Anakin Skywalker
nem lett volna a legjobb helyen a legjobb időben ahhoz, hogy egy – nem
éppen szánt szándékkal leadott – lövéssel a levegőbe repítse a
Kereskedelmi Szövetség droid hadseregének energiaellátó központját.
A nabook győzelméhez elsőként a kétszínű Palpatine kancellár gratulált Amidala
királynőnek, aki mit sem sejtett arról, hogy már javában készül a demokrácia
ellen a klónok támadása...
A Csillagok háborúja című hexalógiának A klónok támadása című epizódját
megnézve – ha úgy tekintjük – sorozatos harcászati meglepetések
peregnek le előttünk a mozivásznon. Soraimban ezeket a – Star Wars
történet későbbi részeinek jobb megérthetősége szempontjából fontos –
meglepetéseket kívánom számba venni.
Azt már tudjuk, hogy a kétszínű Palpatine kancellár, a sötét erőt szolgáló
titkos Sith lovagrend mestere, a hatalom megragadására készül, ezért
tanítványát – a fiatal korában Yoda mester által is oktatott –
Dokku grófot azzal bízza meg, hogy a Kamino bolygón állítson fel egy
droidokból álló hadsereget, amellyel a későbbiekben meglepetésszerűen
támadhat a Galaktikus Köztársaság államrendje ellen. Amikor erről a jedi
lovag, Obi van Kenobi, valamint tanítványa, Anakin Skywalker értesült,
elhatározták, hogy még az előtt rajtaütnek a robot katonákat előállító
üzemen, hogy a termelés nagy lendületet vett volna. A jedi lovagokat akkor
érte meglepetés, amikor ráeszméltek, hogy a gépkatonák előállítása már oly
mértékben előrehaladt, hogy még a jedik ellen is eredménnyel lehet bevetni
azokat. A biztos haláltól a két bajnokot az mentette meg, hogy –
meglepetésszerűen – megjelentek a jedi lovagok, akik – ideiglenesen
– fel tudták tartóztatni a droidokat. Mikor ezt Dokku megtapasztalta,
rájött, hogy ellenfelei további erősítéseket kaphatnak, ezért robotjaival a
Kamino bolygón azok megérkezése előtt el kell döntenie a harc kimenetelét.
A jedikre a biztos halál várt volna, ha – újabb meglepetésként –
időben meg nem érkezik Yoda mester a klón hadsereggel, amelyet szívós harcban
ugyan, de sikerült úgy visszaszorítani a robotharcosoknak, hogy közben
jottányit sem enyhítettek a jedi lovagokra nehezedő nyomáson. Yoda ekkor
vélte elérkezettnek az időt arra, hogy bevesse a hatalmas tűzerejű légideszant
szállító gépeit, amelyek az éppen támadást végrehajtó – tehát védtelen
– robotokat újabb meglepetésként szanaszét lövöldözték.
Gondolatmenetemet a katonai tevékenység egyik legfontosabb alkotóelemére, a
meglepetésre építettem. Látható, hogy mindkét szemben álló fél élő- és
tűzerejének felsőbbrendűségében bízva kizárólag a támadást erőltette, s
védekezésre még csak nem is gondolt. Ezért érhette olyan váratlanul az
ellenfeleket, ha a másik meglepetést keltve friss erőket dobott a csatatérre,
ami miatt mindkettőnek irtózatos veszteségeket kellett elszenvednie.
Végül a csatatér ura tehát a klón hadsereg maradt, amely látszatra learathatta
a győzelmi babérokat. A valóságban egyáltalán nem ilyen egyszerű a helyzet! A
háború kitörése miatt a fővárosban, Couruscantban, a Senatus különleges
felhatalmazást adott Palpatine főkancellárnak, aki a törvény adta
lehetőségeket a hatalom totális megragadására használta fel. Mindez azzal a
következménnyel járt, hogy a demokrácia – bár látszatra győzedelmeskedett
a kizárólagosságra törekvő gonosz szándékok felett – Palpatine különleges
felhatalmazásával tulajdonképpen a saját sírját ásta meg. S hogy a baj ne
járjon egyedül, előbb-utóbb majd bekövetkezik a Sithek bosszúja.
A Galaktikus Köztársaság súlyos válságot élt át, mert a törvényhozás
kiszámíthatatlansága miatt elharapózott a széthúzás. A bajok tulajdonképpen a
Sith lovagrend miatt váltak súlyossá. Ennek titokzatos vezetője nem más, mint
a Köztársaság első embere, Palpatine főkancellár. A háttérből Darth Sidious
néven ő irányította a Kereskedelmi Szövetség és a Független Rendszerek
Konföderációja köztársaság ellenes harcát.
A Kereskedelmi Szövetség – amint arról a korábbi epizódokból tudomást
szerezhettünk – a Naboo bolygó sikertelen megszállása után elvesztette
jelentőségét. Vezérkarát a főkancellár parancsára Darth Wader hányta
(lézer)kardélre. A Független Rendszerek Konföderációjának politikáját Darth
Sidious tanítványa, Dokku gróf irányította, míg a hadügyeit – a
Köztársaság által is katonai lángelmének tartott – kiborg Grievous
tábornok intézte.
Grievous ötletes tervet eszelt ki a hatalom megragadására: a fővárosban,
Courus-cantban elfogta Palpatine főkancellárt, amivel döntő csatára bírta a
köztársasági űrflottát. Tudta, nem biztos, hogy megnyeri az ütközetet, de azt
is tudta, hogy a harcban mindkét fél végzetesen meg fog gyengülni. Mivel az
állam első embere a konföderációsok foglya, rajta keresztül az egész
Galaktikus Köztársaság is tetszés szerint irányítható. Az egész elgondolás
azzal siklott ki, hogy két jedi – név szerint Obi van Kenobi, és a
tanítványa, Anakin Skywalker (akinek a későbbiekben Darth Wader lett a neve)
– kiszabadította a főkancellárt, sőt, ez utóbbi Dokku grófot is ledöfte
lézerkardjával. Grievous tábornok Dokku halála után azonnal visszavonult a
Geonosis bolygóra. Azt tervezte, hogy ott droidokból új hadsereget állít fel,
hogy később ismét harcba szállhasson a Galaktikus Köztársaság feletti hatalom
megszerzéséért.
Mikor a Geonosison megjelent a főkancellár két megmentője, Grievous tábornok
azonnal kiadta a visszavonulási parancsot a Mustafar bolygóra, mert tudta,
hogy Obi van Kenobi és tanítványa nyomában ott jár a Köztársaság klón
hadserege. Ennek túlereje ellen pedig a courcuscanti űrbéli vereség után a
Független Rendszerek Konföderációjának készületlen robotharcosait nem lenne
tanácsos még a szárazföldön harcba indítani. Mivel Grievous tábornokot Obi
van Kenobi szíven lőtte, hadseregének visszavonulása a Geonosis bolygóról
káoszba fulladt, ami miatt a klónoknak sikerült megsemmisítő vereséget
mérniük ellenfelükre.
Ezalatt a fővárosban Mace Windou jedi mester elhatározta, hogy megöli a
főkancellárt, mert Anakin Skywalkertől megtudta, hogy Palpatine a jedi
lovagrend esküdt ellenségének, a Sith rendnek a nagymestere. Anakin megvédte
a főkancellárt, legyőzte Mace Windout, majd a Mustafar bolygóra indult, hogy
leszámoljon a Független Rendszerek Konföderációjának vezérkarával. Mivel ez
a Geonosis bolygón teljes vereséget szenvedett, Anakin nem talált ott senkit,
csak Obi van Kenobit, aki legyőzte őt. Palpatine megmentette Anakin életét,
és hű szolgálóra lelt benne Darth Wader néven.
Mace Windou halála után a főkancellár utasítására a klónok hátba támadták jedi
parancsnokaikat, Palpatine pedig bejelentette a Szenátusban, hogy helyreállt
a béke, amelynek megtartásához elkerülhetetlen a monarchia bevezetése. A
Szenátus dörgő tapsviharral vette tudomásul a császárság kikiáltását. Egy
maroknyi – immár törvényes rend ellen – lázadó republikánus ezt
hallva harcot indított a demokrácia visszaállítása érdekében. Túl sok
lehetőségük nem lehetett a sikerre, de táplálta bennük a győzelem hitét egy
új remény...
A császári hatalom nyomasztó túlerejével dacoló köztársaságpárti lázadók
rövid időn belül már nem a közeli végső győzelemért küzdöttek, hanem azért,
hogy folytatni tudják a harcukat, hogy megmaradjon a reményük arra, hogy a
távoli jövőben esetleg diadalt aratnak.
Lehetett is okuk a bizakodásra, mivel sikerült megszerezni a Birodalom
csodafegyverének, a bolygók szétlövésére is alkalmas Halálcsillagnak a
tervdokumentációját, amit eljuttattak a lázadóknak a Yawin bolygó negyedik
holdján lévő támaszpontjára. Itt rájöttek, hogy az egész űrbázis magától
szétrobban, ha protontorpedóval belelőnek az űrállomás hőkivezető csövébe,
mert egy ilyen találat láncreakciót idéz elő a főreaktorban.
Maga a csillagháború rendkívül érdekes. Darth Wader, az uralkodó személyes
megbízottja – ahogy A Jedi visszatér című fejezetben maga Palpatine
császár is – nem csupán a győzelemre törekszik. Nem szétkergetni kívánja
a republikánusok haderejét – akik egy vesztes csata után még újjá
szerveződhetnének –, hanem a Birodalomnak azt a pusztításban
megtestesülő magasabb rendű szellemi fölényét akarja bebizonyítani, amely
ellen lázadni ellentétes lenne az értelmes lényekbe teremtésükkor kódolt
túlélési ösztönnel. Darth Wader és a Halálcsillag parancsnoka, Tarkin
tábornok, mielőtt megindult volna gyilkos műholdjával a lázadók fészkét rejtő
Yawin rendszer felé, még megmutatta az erejét azzal, hogy szétrobbantotta
azt az Alderaant, amit – a tervdokumentáció megszerzésében kulcsszerepet
játszó – Lea Organa szenátornő a szülőbolygójának tartott.
Tarkin tábornok, a Halálcsillag parancsnoka tudta, hogy aki megtámadja a
támaszpontját, az vagy őrült, vagy olyan fegyverrel rendelkezik, amivel szét
tudja robbantani az egész szerkezetet. Ez utóbbit előbb ki kellene
fejleszteni, amihez a republikánusoknak sem szellemi sem technológiai
felkészültsége nem elegendő. Azt gondolhatta, hogy ha felvonul ellene az
egész republikánus hadiflotta, azt hatalmas tűzerejével úgy elseperheti, mint
ebéd után a háziasszony az asztalról a morzsát. Amikor támadásba lendültek a
Köztársaság X szárnyú vadászgépei, egyszerűen el sem tudta képzelni, hogy mit
akarhatnak.
A Halálcsillagon később rájöttek, hogy Luke Skywalker különítménye arra
készül, hogy telibe találja az objektum hőkivezető csövét, amivel az egész
szerkezet szétrobbantható. Ekkorra a csata kimenetele annyira kétségesnek
tűnt, hogy egyesek azt tanácsolták Tarkin tábornoknak, hogy meneküljön, amit
persze ő – vérbeli katonaként – visszautasított. Így kellett tennie,
hiszen már csupán néhány másodperc kellett volna ahhoz, hogy a rettenetes
műbolygó lőtávolságába kerüljön a döntő győzelmet jelentő megsemmisítendő
cél. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Darth Wader a későbbiekben a
helyszínen, saját kezűleg végezte ki Ozzel admirálist, csak azért, mert a
Hoth-rendszerbe érkezve túl hamar lépett ki a hiperűrből, amivel lehetőséget
biztosított a lázadóknak arra, hogy felkészüljenek a birodalmiak –
egyébként sikeres – támadására. Ha ilyen kis hibáért halál jár, milyen
sors várhatott Tarkin tábornokra, ha azt kell jelentenie a császárának, hogy
megsemmisült a megsemmisíthetetlen űrbázisa?
Végül – hála annak, hogy Luke Skywalker a protontorpedójával telibe
találta a Halálcsillag hőkivezető csövét – sikerült szétrobbantani a
birodalmiak galaxis-szerte rettegett űreszközét. Ezzel a lázadók jelentős
győzelmet arattak. Tudniuk kellett azonban, hogy a császár előbb-utóbb
megtorolja kedvenc csodafegyverének elpusztítását, s akkor a birodalom
visszavág...
Miután a felkelők a Yawin bolygó negyedik holdjánál megsemmisítették a
császári elnyomás jelképének tekintett Halálcsillagot, menekülniük kellett,
hiszen a Birodalom „hagyományos” erőivel szemben nem tarthatták meg
állásaikat. Darth Wader, a császár személyes megbízottja egyetlen
meglepetésszerű csapással kívánt véget vetni a monarchiát megosztó
republikánus forradalomnak: váratlanul akart felbukkanni a lázadók új
támaszpontja, a Hoth csillagrendszer előtt, mert ha elpusztítja az ottani
bázist védő energiapajzsot, akkor katonáival döntő csapást mérhet
kiszolgáltatott helyzetbe került ellenfeleire. Ez a terve meghiúsult, mert a
cél felé közeledő csapataival Ozzel admirális túl korán lépett ki a
hiperűrből, ezzel elárulta magát, és a demokrácia bajnokai, aktiválva
energiapajzsukat, fel tudtak készülni arra, hogy addig ellenálljanak, amíg
elmenekítik az embereiket és a felszerelésüket. „Természetesen” ez
a hiba Ozzel admirális életébe került.
Darth Wader új terve szerint a birodalmi haderőnek az energiapajzsot
megkerülve felszíni támadást kellett indítania a felkelők ellen. A császáriak
rohamát megkönnyítette egyrészt az, hogy a köztársaságiak nem építettek ki
egymást fedező tüzérségi tűzrendszert, másrészt, hogy a republikánus védelem
– több mint valószínű, hogy az élőerő és a felszerelés hiánya miatt
– az energiaellátó rendszer közvetlen környékére korlátozódott. Az
előretolt állások hiánya hozzájárult az uralkodó katonáinak gyors sikeréhez,
de megsemmisítő csapást már nem tudtak mérni a lázadókra! A monarchisták
tudománya abban merült ki, hogy bevetették a rettenetes tűzerejű és szinte
sebezhetetlen birodalmi lépegetőket. Ezek azonban nevetségesen kevesen –
mindössze öten – voltak, és Luke Skyvalker rövidesen meg is találta a
gyenge pontjukat: az X szárnyú vadászgépek vontatókábeleivel felbuktatta a
gépszörnyeket. Nem az a baj, hogy kitalálták, hogyan kell harcolni a
lépegetők ellen – mert azok ék alakzatban támadva egymást fedező
tüzükkel megakadályozták, hogy a másik négy harceszköz mozgásképtelenné
váljon –, hanem az, hogy nem volt belőlük még néhány, hogy több irányból
támadva még azelőtt célt érjenek, hogy a bázist kiürítették volna a gazdái.
A csatát kétségkívül a Birodalom nyerte meg. Ez döntő győzelemnek mégsem
nevezhető, mert az uralkodó csillagflottájából hiányoztak a közepes méretű
egységek. A csillagrombolóknak félelmetes ugyan a tűzerejük, de nem
fordulékonyak. Elég arra gondolni, hogy úgy tudott Han Solo a Millennium
Falconnal elmenekülni előlük, hogy bebújt az egyik alá anélkül, hogy
észrevették volna. A Tie-vadászok manőverező képessége megfelelne a
kívánalmaknak. A tűzerejük azonban annyira gyenge, hogy amikor a
köztársaságiak az ionágyúkkal időlegesen harcképtelenné tették a birodalmi
csatahajókat, a Tie-vadászok képtelenek voltak megakadályozni azt, hogy a
republikánus szállítóhajók áttörjenek a Hoth rendszer köré vont monarchista
ostromzáron.
A fentiek miatt a menekülésért vívott csata a lázadók győzelmét hozta. Ennek
a következménye akkor válik majd jelentőssé, amikor a jedi visszatér...
A jedi visszatér című epizód a szeretet és a gyűlölet küzdelmét meséli el. A
császári hatalom tökéletes alávetést vár el minden alattvalójától, lett
légyen az akár egyén, akár közösség. Soraimban arra szeretnék rávilágítani,
hogy ezzel Palpatine császár lehetetlenre vállalkozott, ami miatt ügyének
törvényszerűen el kell buknia. Előbb nézzük meg, hogyan valósítja meg a
hatalom az egyén alávetését!
Az individuum kiiktatásának – amióta világ a világ – leghatásosabb
eszköze a fizikai vagy a lelki terror. A császár azt hitte, hogy ha eleget
kínozza Luke Skywalkert, akkor az megtörik, és a gonosz szolgálatába áll.
Darth Wadernél Luke kínjai a lelki megtörést szolgálták: Azzal kellett
bizonyítania ura iránti feltétlen hűségét, hogy tétlenül végignézi tulajdon
fia kínszenvedéseit. A velejéig romlottnak tartott Darth Wader ezt látva a
mélybe vetette a gazdáját. Nem tehetett egyebet, mert a lélekkel megáldott
élőlényeket a családjuk védelmére programozta be a „tervezőjük.”
Ennek a figyelmen kívül hagyásával a császár maga ellen irányította az általa
Darth Waderbe oltott mérhetetlen gyűlöletet, amivel a jó végzetes csapást
mérhetett a gonoszra.
A közösség megtörésének leghatásosabb eszköze a döntő csata. A császári
hadvezetés briliáns tervet dolgozott ki a republikánus űrflotta
megsemmisítésére. Miután kiszivárgott, hogy a birodalom egy, még a réginél
is sokkal hatalmasabb, és most már valóban elpusztíthatatlan halálcsillag
építésébe fogott, ellenfeleinek nem maradt más választása, mint döntő
csatában mérkőzni meg a Monarchiával, de még azelőtt, hogy a félelmetes
űrbázis fegyverzete tűzkésszé válik. A feladat – elvileg – elég
könnyű, mivel a császár nem gondoskodott megfelelően műholdjának sem űrbeli,
sem szárazföldi védelméről. Ha egy kommandó az Andor bolygón el tudná vágni
a csupán néhány legionárius által őrzött létesítmény energiaellátó-rendszerét,
akkor a lázadók teljes erejükkel rácsaphatnának a védtelen és még fegyvertelen
műbolygóra, és azelőtt szétrobbanthatnák, hogy egyetlen lövést is leadott
volna. A valóság azonban egészen más. Az űrbázis közvetlen közelében, de az
Andor bolygó takarásában várta ellenfelét egy egész birodalmi csillagflotta.
Az Andoron lévő energiaellátó-rendszert pedig egy – szintén titokban
felsorakoztatott – légió védte. A csapda készen állt, s csak idő
kérdése, hogy mikor sétál bele a lázadók űrhadereje.
Az eddig olajozottan működő császári gépezetbe azonban homokszem került. Pont
akkor, amikor megkezdődött az űrben a döntő ütközet, fellázadtak a gyűlölt
monarchia ellen az Andor bolygó kőkori szinten megmaradt őslakói. Ezek
halomra gyilkolása időbe került, ami a kritikus pillanatban lefoglalta az
energiaellátó-rendszer védelmére kirendelt birodalmi légiót. Az Andoron
szétforgácsolódott császári sereget – ha nehezen is, de – sikerült
legyőzni. Az energiapajzsától megfosztott új halálcsillag így védtelenné vált.
Mielőtt az utolsó köztársasági hadihajót is tűzgolyóvá változtatta volna a
császári túlerő, egy jól irányzott lövéssel sikerült felrobbantani az egész
szerkezetet. Az ütközet végére mindkét fél hadereje felmorzsolódott: a császár
halálával eltűnt a birodalmat összetartó erő, ám a köztársaság sem pótolhatta
egyhamar a veszteségeit. A galaxis lakói választhattak, melyik rendszer a
rokonszenvesebb számukra. A nép döntött: letaszította talapzatáról a császár
szobrát, és ismét kikiáltották a köztársaságot.
A császár nem tudta felfogni, hogy a gyűlölet ellentétes a gondolkodó szerves
élőlények természetével, s az sem fért a fejébe, hogy nem „csak úgy
általában gyűlölünk”, hanem ennek a negatív érzésnek mindig
meghatározott tárgya van: ebben az esetben ez maga a császárság intézménye.
Azzal, hogy önmaga ellen irányította az általa az élőlényekbe oltott
mérhetetlen gyűlöletet, a gonosz végzetes csapást mért önmagára...
•
A film katonai hibáiról lásd Csörnök Szilárd: A
Baljós árnyak katonai szemmel. In: Téridő Horizont II. évfolyam 3. szám,
15. o.
ÚJ GALAXIS 7. szám – Tudományos-fantasztikus antológia
(Kódex Kiadó, Pécs, 2005, 138-144. o.)