A mozi 25 éves! Azok vették legkevésbé ezt észre, akik dolgoznak benne. A mozi és a filmszakma emberei nem jubileumok, nem ünnepek hívei, hanem a munka szolgái. A közönség nem is tudja, hogy a kinematográfia szolgálatában nemcsak az egykor fényesen kivilágított, minden comforttal ellátott, de ma világítási és egyéb tilalmakkal megtilalomfázott mozgószínházak állanak, hanem nagy és hatalmas kereskedelmi és ipari vállalatok, amelyek külföldi összeköttetésekkel rendelkeznek, számtalan alkalmazottat foglalkoztatnak, nagy apparátussal dolgoznak és sok más magyar iparággal felveszik tőkeerősség szempontjából a versenyt.

Ezek számára tulajdonképpen - valljuk meg - nem is 25 éves a mozi. Amikor Magyarországon a mozi letelepedett, akkor ipari és kereskedelmi vállalat nem szegődött a nyomába. Valahonnan külföldről vásárolt egy-két filmet a mozitulajdonos, játszotta egy darabig, azután eladta más mozgószínházaknak és így futott a film, amíg tönkre nem ment.

Csak az utolsó tíz év alatt növekedett a mozi fala mögött, vagy mondjuk talán, vászna mögött, hatalmas, terebélyes fává a moziipar és kereskedelem. Mintha a földből nőttek volna ki a vállalatok, amelyek szívós és becsületes versenyt fejtettek és fejtenek ki azért, hogy minél jobb, minél értékesebb külföldi és magyar filmet tudjanak a mozi vásznára vetíttetni.

Az alábbiakban rövid vonásokban akarjuk ismertetni ezeket a vállalatokat és vezető embereiket.

Amint jubiláris alkalmakkor, vagy karácsony és ünnepi számokban a színházi lapok megemlékeznek a színpad világának névtelen munkásairól, a világosítókról, az ügyelőről, a ruhatárosnőről, úgy akarunk e jubiláris alkalommal néhány nevet, néhány adatot feljegyezni azokról az emberekről és azokról a vállalatokról, amelyek nélkül - bármily fényesek is volnának a mozgószínházak - mozielőadást tartani nem lehetne.

Az abc sorrendjében számolunk be mindenről és mindenkiről. Mi e könyvben történetet írunk és a történelem csak rideg, megfogható szabályok szerint igazodik. Hogy e vállalatok közül melyik dicsőbb, melyik nagyobb, azt nem a sorrend, hanem az adatok és az olvasók döntsék el.

Décsi Gyula és a magyar kinematográfia elválaszthatatlanok egymástól. Mint a Magyar Mozgóképszínháztulajdonosok Országos Szövetségének elnöke, ott harcolt a vezéri sorban fáradhatatlanul, önzetlen meggyőződésének lelkesedésével mindenütt, ahol a lenézett mozinak a megérdemelt elismerést, megbecsülést kellett kivívni. És mert Décsi Gyula, szerénységből, ezt az igazságot elhallgatja, el kellett ezt mondanunk helyette, amikor e lapon átadjuk a szót néki:

- A millenáris kiállítás idején, mint "Ős-Budavára" igazgatója, Lumičre-től szerződtettem egy mérnököt és egy gépészt mozgóképelőadások rendezésére; az akkor tíz métertől harminc méteres slágerekig terjedő filmeket is Lumičre-ék szállították. Szabad, elsötétített téren, külön belépődíj nélkül, rendeztem ezeket az előadásokat. Ezek a kezdetleges képek inkább nekem tetszettek, mint a nagyközönségnek.

Az a meggyőződés érett meg bennem, hogy határtalan ragyogó jövője van a kinematográfiának. Azóta filmgyártással, filmkölcsönzéssel és a mozgóképszínházzal foglalkoztam; tíz év óta a Mozgókép-Otthont vezetem.

Sokat küzdöttem, sok csalódás ért emberekben és intézményekben, de megnyertem kartársaim szeretetét és nem csalódtam a filmben - ezért ennek megőszült fejjel is rajongója maradtam.

Sajnos, nem vagyok a szakma régi munkása. Alig nyolc éve dolgozom benne. Ez az aránylag rövid idő azonban elég volt ahhoz, hogy nagyon megszeressem ezt a szakmát, mely ma már úgy a szívemhez nőtt, mintha a bölcsődében is kinematográfiával foglalkoztam volna. De így vagyunk vele mindannyian, kik a kinematográfia rögös mesgyéjére léptünk. Az út, melyet járunk, nehéz, mégis szívesen tapossuk, mert szemünk előtt lebeg csábító álomkép gyanánt a nagy cél: a szakma jövendő nagysága.

Az volt a célom, néhány kartársammal együtt, hogy ezt a göröngyös utat egyengessem, hogy az utánunk jövők ne botoljanak akadályokba. Az elmúlt esztendők azt mutatják, hogy munkánk nem volt hiábavaló, az álom kezd valóra válni. A szakma levetette gyermekcipőit és meglepően nagy méreteket ölt. A korábban lenézett, lebecsült, a vásári komédiásokkal egy kategóriába sorozott kinematográfiából komoly, megbecsült, közgazdasági tényezőnek elismert szakma lett. Még szembetűnőbb ez a fejlődés, ha tekintetbe vesszük, hogy mily rövid idő egy iparág életében 25 esztendő.

Erős hitem, hogy ez a folyamat állandó lesz, a csemete terebélyes fává fejlődik s munkálkodásom méltó jutalmát fogom abban látni, ha a célt, melyért dolgozunk, elérjük, vagy legalább megközelítjük.

A moziszakmának képzett, nagytudású tagja. Újságíró, lapszerkesztő volt. 1902-ben, még újságíró korában, az Uránia Magyar Tudományos Színháznak titkára, majd aligazgatója és igazgatója lett.

Itt szerette meg a mozit. Itt kezdte meg harcát a közhatóságokkal a mozi jogainak és népnevelő jelentőségének elismertetése iránt. Az ő fáradozásai révén ismerték fel a hivatalos kulturális körök, hogy az iskolai és az iskolán kívüli oktatásban a mozgófényképre vár a jelen és a jövő.

Éveken át folytatott küzdelmeinek eredménye volt, hogy az Uránia Magyar Tudományos Színház, mely addig a mozgófényképet csak illusztratív eszköznek használta, 1916-ban rendszeresítette a kizárólag mozgófényképekből álló előadásokat, az ő vezetése emelte az Urániát az ország egyik első mozgószínházává.

Tudományos és irodalmi téren is működött. Az Uránia-színház több nagysikerű darabjának és igen sok színpadi cikknek írója.

Dicséretes, önzetlen munkásságát tisztelte meg a Mozgószínháztulajdonosok Országos Szövetsége, amikor 1919 decemberében dr. Szabó Ödönt a távozó Décsi Gyula helyébe a Szövetség elnöki székébe emelte.

Néhány évvel ezelőtt a legnagyobb művészi és irodalmi szenzációk egyike volt A boldogok szigete című film. Reinhardt Miksa, a kiváló berlini színházigazgató rendezte és főszerepeit Mátray Ernő és Leopoldine Konstantin játszották. A tiszta artisztikum volt ez a kép. Egy évvel rá egy másik film maradt sokáig a mozik műsorán, a Gladiátorok és akik látták, a világ egyik legnagyobb mozisikeréhez, a Quo Vadis?-hoz hasonlították. Mind a két filmet az Általános Mozgóképipari Vállalat hozta Magyarországra, sok más egyéb nagy filmen kívül. A vállalat cége szinte együvéforrott igazgatójának, Deák Jenőnek a nevével. Deák Jenő a diplomás pályát cserélte fel a mozival, mert öt évig a Ganz-Danubiusnál volt mérnök, azután a Reichel és Heisler cégnél évekig főmérnök. Legelső alapítása a Bioskop országos mozgóképipari és műszaki vállalat volt, amely 1911-ben alakult. Modern amerikai szellemben dolgozott ez az első nagyszabású filmkölcsönző vállalat Magyarországon, de a nagystílű vállalkozást az akkori magyar kinematográfia még nem bírta el. Deák Jenő a balkáni háborúban Boszniában teljesített katonai szolgálatot, majd hazatérve, mostani vállalatát alapította, amelyet azonban 1914-18. években magára kellett hagynia, mert a harctéren szolgált. Most a háború végeztével újult erővel fogott neki a munkának és két olyan filmmel kezdi meg a béke korát, amilyennel a háborút kezdte. Egyik filmje Tolsztojnak Sergius atya című remekműve, a másik pedig a Vérző aréna című klasszikusan tökéletes alkotás. A legközelebbi jubileum alkalmával már e filmek is a kinematográfia klasszikus alkotásai között fognak szerepelni.

A mai nagyszerűvé fejlődött magyar filmtechnikának fényes bizonyossága a legtökéletesebb pesti filmkészítő-műhelyek egyike a IX., Liliom-utca 28. szám alatt lévő Astoria-filmgyár és filmlaboratórium. Alig három évvel ezelőtt alakult meg ez a ma már elismerten elsőrangú vállalkozás, amelyet 1917-ben létesített Adler Miksa, a jeles operatőr dr. Hauser Bélával, a szakma régi, agilis tagjával egyetemben. A háborús esztendők hallatlan nehézségeit szinte hihetetlenül könnyedén és biztonsággal küzdötte végig az Asoria, úgy, hogy ezidőszerint a hazai filmpiac egyik legszámottevőbb filmlaboratóriumai közé tartozik, amely gyors, pontos, szakszerű és nagyarányú teljesítőképességével általánosan kedvelt és keresett. A modern technika minden eszközével felszerelt hatalmas telep naponta nem kevesebb, mint 5000 méter film kikészítésére van berendezve és úgyszólván az összes fővárosi filmkölcsönzővállalatok és filmgyárak számára dolgozik. Munkakörébe tartoznak a filmfeliratok rajzolása és fotografálása, negatívelőhívás és kopírozás, rendes és vegyi virazsírozás, perforálás, anyagvizsgálás, filmből és fénykép után való nagyítások, fotók, diapozitívek készítése s általában minden olyan munka, amely a film technikai elkészítésével kapcsolatos.

Időközben Adler Miksa kiválásával jelentős változások állottak be az Astoriánál. A vállalat egyik alapítójának helyét dr. Neuhaus Pál, ugyancsak elismert, régi tagja a magyar mozgóképszakmának, foglalta el, akinek lankadatlan, szakszerű munkálkodásával, amelyhez dr. Hauser Béla kipróbált gyakorlati működése is hozzájárult, új fejezet nyílott az Astori történetében. Rövidesen külön film-, fotó- és diapozitív-osztály létesült, amelynek mindegyike a legkiválóbb szakemberek vezetése alatt működik és olyan munkát produkál, amely büszkeségére válik a hazai filmtechnikai kultúrának s amely a külföldi versennyel szemben is jól megállja a helyét.

Újabban nagyarányú építkezések folynak a gyár telepén, amely mellett a külföldi tapasztalatok egybevetésével egy óriási felvevő-műterem készül kizárólag bérmunkák számára. A legnagyobb komforttal és rendkívül praktikusan épülő atelier, amely mellett szabad színpad is lesz, 30 Jupiter-lámpával rendelkezik majd és melléképületei között ott fogjuk találni a jól felszerelt díszlettárat, a különböző szcenikai műhelyeket, öltözőket stb. Az ismert tervek alapján bizonyos, hogy az Astoria hamarosan üzembehelyezhető műterme vetekedni fog a legtökéletesebb pesti filmatelierekkel. Külföldön, főleg Németországban már régóta létesültek ilyen műtermek, amelyek csupán bérbeadással foglalkoznak, nálunk az Astoriáé lesz az elsőség ezen a téren. Amíg a laboratóriumi vezetést továbbra is dr. Hauser Béla látja el, addig a műtermi irányítást dr. Neuhaus Pál vállalta.

A legszebb, a legnagyobbstílű perspektíva nyílik meg az Astoria-filmgyár előtt, amely eddig is jelentős mértékben vette ki részét a magyar filmipar előbbrevitelében, de amely ezentúl, mint arra az újabb események alapján bátran lehet következtetni, még fokozottabban áll majd a hazai kinematografikus technika szolgálatában.

Annak illusztrálására, hogy az Astoria gondos, pontos és tökéletes munkálkodásával mennyire favorizált műhelye lett az itteni filmpiacnak, néhány konkrét esetet említünk fel. Legutóbb az Omega-filmgyár most készült mozgófényképkolosszusának, az "O'hara"-nak, majd a Mobil-gyár részére a "Pán sípja"-nak, végül a Deésy-féle Hollay-sorozat összes filmjeinek laboratóriumi kikészítését végezte el olyan bravúros eredménnyel, amely újabb diadalát jelenti a magyar filmtechnika naggyáfejlődésének. Hogy teljes legyen az ismertetésünk, nem lehet megfeledkezni az Astoria operatőrjeiről, Altmayer Istvánról, Karbán Józsefről és Arany Ferencről (a Hollay-filmek operatőrje), akik mindannyian régi, gyakorlott szakemberek.

Csatazaj közepette, épp a világháború kellős közepén alakult meg az Astra-filmgyár. Születése arra az időre esik, amikor a hazai filmgyárak alapításait, még a szakkörökben is megmosolyogták s amikor ennek dacára, vagy talán épp ezért, komoly, nagy verseny indult meg az ifjú gyárak között. De amíg a legtöbb kezdő filmgyár az anyagi megerősödést tartotta szem előtt és erre irányította fő törekvését, az Astra már ebben az időben is az anyagi erőnél többre becsülte a gondos szellemi felkészültséget. Ilyen helyes, mondhatnók, nemes gondolat természetesen inkább csak művészlélekből, mint egy hideg, számító kereskedelmi főből fakadhatott. Mert az Astra-filmgyár alapítója művészember volt. Balogh Béláné, az elhunyt nagynevű Papír Sándor színházigazgató özvegye, aki maga is színpadon működött, sőt férje halála után magára vette a színházigazgatás súlyos gondjait, létesítette az Astrát, Balogh Bélával együtt, aki a magyar filmrendezők között szinte először találta meg azt a helyes irányt, amelyen a magyar film eljuthat az itthoni közönség kegyeibe, a külföldön pedig az igazi művészetet értékelő érdeklődés központjába.

Az Astra első filmje az Elnémult harangok volt, de már a Toprini nász, Obsitos, Vengerkák, Pál-utcai fiúk olyan hatást váltottak ki, amely megmutatta az utat, amelyen az Astra haladni kívánt.

Az Astránál, mint fentebb is írtuk, nem hiányzott a művészi erő. De azt alapítói is belátták, hogy a művészet egymagában nem minden, ha annak nemes kilengéseit nem értékesíti az ügyes üzletember. Ez a szépségfolt azonban nyomban megszűnt, amikor az Astra-gyárat átvette Oláh Gyárfás Mihály természetesen maga mellett tartván a gyár eddigi művészi vezetőit. Oláh Gyárfás működéséről könyvünk más helyén emlékezünk meg.

Balogh Béláék a múlt évben az Astrától megváltak, a Starhoz szerződtek, s az Astra, amely kereskedelmi szempontból már a legjobb kezekben volt, most meg viszont művészi vezetés nélkül maradt.

Ezt a gordiusi csomót aztán a legügyesebben oldotta meg Heltai Jenő, aki az Astra részvénytöbbségét a napjainkban megszerezte és így az egész gyár irányítását kezébe vette. Heltai Jenő művészember és egyúttal színigazgató is. Benne tehát párosul a két kellék, amely egy modern filmgyárnál a mai hatalmas versenyben elengedhetetlen, a művészet és a helyes kereskedelmi felfogás és szervező erő.

Heltai Jenő színpadi karrierjét Óbudán, a Kisfaludy Színháznál kezdette meg, amelyet akkor Serly Lajos igazgatott. Tenorista és bonvivant volt, honnét Nagyváradra, majd a Magyar Színházhoz került. Ambíciója azonban tovább hevítette Heltait s művészetének szép elismerése volt az, amikor Debrecen városi színházának igazgatójává választotta.

Heltai Jenő művészi tudásának, nagy színpadi ismereteinek egész tárházát viszi bele az Astra-filmgyárba. Óriási tervek foglalkoztatják, miknek keresztülvitelére a rendelkezésére álló nagy apparátussal már javában folynak az előkészületek. A mai anyag- és díszlethiánynál felbecsülhetetlen érték, hogy Heltai debreceni színházának teljes ruha- és kelléktárát, melynek Budapestre szállításához harmincnyolc vasúti kocsira volt szükség, az Astra tulajdonába engedte át.

Heltainak kiváló segítőtársa Oláh Dezső, aki az Astra irányításában eddig is tevékenyen rész vett. Oláh Dezső, aki Heltai Jenő vezérigazgató oldalán a gyár üzemvezető-igazgatója, középiskolai direktor volt. Oláh különösen a filmgyártás és kölcsönzés ügykezelésének modern és gyakorlati fejlesztésével érte el sikereit. Az iskola egykori szerény pedagógusának, értékes útmutatásaiért, hálás lekötelezettjei lettek a kultúr- és hazafias propagandafilmek, amiknek készítésében Oláh Dezsőt vezető hely illeti meg. Ő a magyar filmgyártás első szakértő pedagógusa.

Bár Heltai, mint kiforrott színházi ember, tisztában van a filmrendezés technikájával, mégis, tekintettel a vezérigazgatással járó egyéb teendőkre, helyesnek találja, hogy egy jeles filmrendezőt ültessen maga mellé. Csak egy oly kiváló színházi szem, mint Heltaié, választhatott oly pompásan, amikor az Astra rendezőjének Lajthay Károlyt tette meg. Lajthay már a színpadon is kitűnt intelligenciájával, körültekintő gondos játékával, előkelő művészetével. Oly képességek ezek, amelyek egy filmrendezőnél sem maradhatnak el hatás nélkül.

Heltai Jenő, Oláh Dezső, Lajthay Károly, ezek a nevek, ilyen erők elképzelhető-e, hogy nem a legtökéletesebbet fogják megalkotni. Eddig is már három darab rendezéséhez fogtak, amelyek között van Az ember tragédiája.

Íme, ilyen zsánerban kezdi meg az új Astra a magyar filmgyártás második negyedszázadát.

Aki nem ismeri a kinematográfia belső struktúráját, az nem is sejti, hogy e szakma, vagy művészet, vagy - mondjuk - iparművészet egyes ágazatai között milyen nagy szakadékok, milyen eltérések, sőt nyíltan kimondhatjuk, milyen nagy érdekellentétek vannak. A filmgyárak érdekei természetesen mások, mint azoké a vállalatoké, amelyek külföldi filmeket importálnak és azokat hozzák forgalomba. Viszont a mozgószínházak érdekei ismét ellentétesek a kölcsönzőkével, aminthogy a vevő érdekei csak nagyritkán egyeznek meg az eladó érdekeivel. Tréfából és komolyan, de a mozgószínháztulajdonosok úgy egyénileg, mint összesen természetesen mindig egymás hajában vannak, de az összeveszés, amely néha igen éles, mindig kibéküléssel végződik, hiszen utóvégre egymásra vannak utalva.

Éppen e meggondolás után érdekes az Atlantic filmvállalat sorsa. Bolgár Samu, a szakma egyik régi és érdemes tagja hozta létre ezt a vállalatot, még pedig úgy, hogy össze próbálta egyeztetni a kölcsönző érdekeit és szempontjait a mozitulajdonos szempontjaival és érdekeivel. Rein Jenő, a nagyváradi mozgószínházak tulajdonosa volt a társa Bolgárnak ebben a vállalkozásban és a két szempont összeegyeztetése kitűnően sikerült. Bolgár Samu a múlt év elején kivált a vállalatból és a szép reményekre jogosító iroda egyszerre gazdátlan maradt. Nagyváradot ugyanis - mint ismeretes - a románok megszállották, nálunk a kommün uralkodott és vágott el bennünket minden külföldi összeköttetéstől. Nagyvárad pedig, sajnos, külfölddé lett és Rein Jenőtől és nagyváradi társaitól a vállalat budapesti vezetősége semmiféle útmutatást nem tudott kapni.

A világpolitika ismét fordult, a románok megszállották Budapestet és az Atlantic-filmvállalat sorsa újból fordult egyet. Ami az egész országnak rossz és elviselhetetlen teher volt, a román megszállás, az e részvénytársaságnak véletlenül hasznára vált. Helyreállt az összeköttetés Nagyvárad és Budapest között, a nagyváradi igazgatóság közgyűlést hívott egybe november 23-ára, ezen a közgyűlésen egy millió koronára emelték fel a részvénytársaság alaptőkéjét és felhatalmazást adtak a vállalat budapesti vezetőinek, Kaufmann Jenőnek és Kovács Sándornak, hogy nagyarányú vásárlásokkal tegyék emlékezetessé az Atlantic filmvállalatnak idei szezonját.

Kaufmann Jenő és Kovács Sándor, a budapesti fiók két igazgatója külön nevezetességei a moziszakmának. Mindkét igazgató más, idegen szakmából szakadt bele a kinematográfiába. Amikor Bolgár Soma a kommün vége felé kilépett a vállalatból, ez a két igazgató öntudatosan, merészen átvezette a vállalatot a nehézségeken, kikerülték a sok Scillát és Charybdist, amely a bevásárlásoknál és egy filmkölcsönző-vállalat minden működésénél elsüllyedéssel fenyeget és ma már a moziszakma tökéletes self made manjei. Igen nagy segítségükre volt e nehéz munkájukban Kiss István, a szakma egyik legrégibb szakembere, aki a részvénytársaság filmkölcsönző osztályát vezeti és szakértő szempontból valóban páratlanul tökéletes eredményeket ért el.

A románok visszavonultak, ma az összeköttetés megszakadt a budapesti iroda és a nagyváradi igazgatóság között, de ma már ez nem akadályozza meg a vállalatot működésében, ma már nincs semmiféle veszedelem és a vállalat bizonyára meglepetéssel fog szolgálni igazgatóságának, mikor - reméljük, mielőbb - újból meglesz az összeköttetés valamilyen módon Budapest és Nagyvárad között.

A vállalat magas nívójának, a vezetőség hozzáértésének egyik legjobb bizonyítéka, hogy az idény legkomolyabb értékű szenzációját, a Mária Magdolnát, az Atlantic hozta be Magyarországra. Nem a vásári attrakciók érdeklik a vállalatot, hanem azok a filmek, amelyek művészi produkciók, amelyek nemcsak a szemnek, hanem a szívnek is nyújtanak. A Mária Magdolna megérdemelt nagy sikert is aratott eddigi előadásain. A krisztusi történetnek oly értékes, oly tiszta művészettel való megörökítése ez a film, hogy a hasonló irányú és fajtájú filmlegendák egyike sem tudja felvenni vele a versenyt. Mária Magdolna szerepében a közönségnek egy új művésznőt volt alkalma megismerni Ileana Leonidoff személyében. Egész különös játékmodora, megrázóan erős és aláfestett mozdulatai és gesztusai a legtökéletesebb drámai színésznőkhöz teszik hasonlóvá. Egy másik - az átlagtermés fölött messze kimagasló - attrakciója lesz a fiatal és viszontagságokon átment vállalatnak Alfréd Lindnek legújabb alkotása, az Alkohol. Alfréd Lind rendezte A haláljockeyt és a Circus Wolfsohnt. És ez mindent megmond. Alfréd Lind legutóbbi munkái - a fentemlített két film - óta hallatlanul sokat tökéletesedett a filmtechnika, a filmművészet és Alfréd Lind felett sem múltak el nyomtalanul ezek az esztendők. Mindazzal, amit az utolsó három esztendőben haladt a kinematográfia, tökéletesebb lesz az Alkohol az előző filmeknél. Ez pedig nagyon sokat jelent.

Az Alkoholnak méltó pendantja lesz a vállalat másik jövendő nagy filmje, a Nerven című dráma, amelyet egy másik sikerekben gazdag rendező, Robert Reinert készített, ugyanaz a Robert Reinert, aki rendezte és írta a Homunculus-sorozatot, amely szintén páratlan produkció volt. A bűnvirág, James Morrison kalandja, A vörös kocsma - mind olasz Cines gyártmányok.

A két nagy attrakciót természetesen nyomon követi sok egyéb kisebb, de a maga nemében feltétlenül értékes filmtermék és ha az Atlantic-filmvállalat fiatalsága lehetetlenné teszi is, hogy róla hosszú történetet írjunk, nem volt szabad kihagynunk a jövőjének nagyszerűsége miatt akkor, amikor a negyedszázados határkőnél végigpillantunk a magyar filmkereskedelmen.

Filmkölcsönző Vállalata

Igen érdekes jelensége a magyar filmiparnak, hogy egyéni cégek alig vannak a szakmában. Minden cégnek valami könnyen megjegyezhető neve van, de viszont érdekes tünemény az is, hogy ezek a cégek, bármily általános márka alatt dolgozzanak is, valósággal hozzáfűződnek az igazgató személyéhez. A legtöbb céget még ma is az vezeti, aki megalakulásakor vezette. Van azonban egy cég, ahol a külföldi vonatkozást elfedi az egyéni név. Ez a cég Colussi Béla filmvállalata, amely nem más, mint a legnagyobb német filmkonzernek egyikének budapesti képviselősége. A Colussi-cég ugyanis a berlini Decla-Bioscop konzern termékeit hozza Magyarországra. A budapesti piac azonban sokkal jobban ismeri Colussi nevét, mint a Decla márkáját. Colussi egyike a legrégibb szakembereinknek. Működését még a Léon Gaumont párisi filmgyár budapesti fiókjának megalapításával kezdte, majd az Eclair francia filmgyár budapesti filmkölcsönzőjét vette át. Mikor a háború kitört, az Eclairrel természetesen minden összeköttetés megszűnt és Colussi a maga terhére folytatta a vállalatot, majd megalapította a Kinema részvénytársaságot. E részvénytársaságot a múlt év elején átadta a Hungária banknak és megállapodást kötött a berlini Decla-gyárral a magyar piac ellátására vonatkozólag.

Most a Decla-gyár fuzionált a Bioscop-konzernnel és a jövőre a leghatalmasabb filmvállalatok egyike lesz Colussi Béla filmvállalata. A cég hozta a múlt évben A szerelem pokla és idén A szerelem hiénái című hatalmas erkölcsdrámákat és a cég ismertette meg a magyar közönséget oly kiváló művészekkel, mint Ressel Orla, Carole Toelle és Carl de Vogt. A vállalat idei attrakciói közül messze az átlag felé emelkednek például a Sodoma, a Harakiri, A haláltánc, A szerelem szigete és A párduc.

Colussi neve be van írva már a magyar kinematográfia történetébe, az első huszonöt évben is, de biztos, hogy vállalata viszont a második huszonöt évben fog domináló helyzetet elfoglalni.

Egészen a magyar filmgyártás előidejéig kell visszamennünk, ha a Corvin-filmgyár munkájáról, történetéről akarunk beszámolni. Ez a hatalmas filmgyár, amely ma úgy belföldön, mint külföldön már előkelő helyet vívott ki magának produkcióival, valóban kis magból fejlődött ki és fejlődési etappejai egyben a magyar filmgyártás fejlődési állomásait jelentik.

A Corvin-filmgyár megalapítója dr. Janovics Jenő, a kolozsvári Nemzeti Színház nagytehetségű és nagyműveltségű igazgatója volt. Janovics már régebben is készített filmeket Proja-márka alatt és e filmek a Projectograph utján kerültek a közforgalomba. Néhány film elkészítése után azonban elég erősnek látta magát dr. Janovics arra, hogy önállóan dolgozzék és Kolozsvárott műtermet építtetett fel, Budapesten pedig felállította a Corvin-filmgyár kölcsönző irodáját. A gyár főrendezője ekkor Korda Sándor lett, aki ennél a vállalatnál fejlődött olyan naggyá, hogy ma már külföldön, a bécsi Sascha-gyár kötelékében értékesíti tudását és művészetét.

A Corvin-filmgyár mindjárt az első évében tiszta művészeti és irodalmi eszközökkel kezdett dolgozni. A legnagyobb meglepetést egy új filmprimadonna felfedezésével keltette. Az új filmprimadonna Berky Lili volt, aki rövid idő alatt a legnagyobb népszerűségre tett szert a Corvin-filmekkel. Az erdélyi tájak gyönyörű részletei, a finom és irodalmi stílusú témák, a pompás és hozzáértő rendezés és a kitűnő színészek csakhamar kedveltté tették a Corvin-márkát a moziközönség előtt.

A következő évben a Corvin-filmgyárhoz társtulajdonosi minőségben belépett Pásztory M. Miklós, aki a legrégibb moziszakemberek egyike Magyarországon és aki először vette programmjába hazánkban az igazi magyar alkotásoknak, a népszínműveknek a megfilmesítését. Pásztory működése minden tekintetben hasznára volt a Corvin-filmgyárnak, mert magyaros stílust vitt be a filmekbe, amelyeket rendezett.

A Corvin-filmgyár Pásztory Miklós és Korda Sándor vezetésével kezdett igazán fellendülni. Ekkor készített filmjei már oly tökéletesek voltak, hogy külföldre is kikerültek és ott is igen nagy sikereket arattak. A Corvin-filmgyárnál lépett fel először neki megfelelő szerepben Lenkeffy Ica, Gál Gyula, Rátkai Márton, Gyárfás Dezső és a színészvilág sok kitűnősége. A Corvin-gyár ekkor nagy tőkeérdekeltséget vont magához és átalakult részvénytársasággá egy millió korona alaptőkével.

Amikor a világháború elzárta mindenfelől az ország határait és a magyar filmgyártás előtt új lehetőségek nyíltak meg, akkor a Corvin-filmgyár alaptőkéjét előbb két és fél millióra, majd öt millióra emelte fel. A legkitűnőbb szakemberek léptek be ekkor a Corvin kötelékébe, az üzleti részt Pásztory Miklós vezette, a rendezést Korda Sándor és Garas Márton végezték, a scenikusa a gyárnak Márkus László, dramaturgja pedig Vajda László lett. A Corvin-filmgyár ekkor már nemcsak a művészi értékre, a filmek művészi megalkotására vetette a fősúlyt, hanem egyenesen irodalmi témákat dolgozott fel filmen. Ekkor kerültek sorra a Jókai-filmek, amelyek a magyar filmgyártás legklasszikusabb termékeihez tartoznak és amelyeket a gyár páratlan áldozatkészséggel készített el. Ugyancsak a Corvin-filmgyárból került ki Mikszáth Kálmánnak Szent Péter esernyője című filmje, valamint Bródy Sándornak, Szomaházy Istvánnak és Molnár Ferencnek nem egy irodalmi remekműve.

1919-ben a Corvin-filmgyár biztosítani kívánván filmjeinek a legnagyobb nyilvánosságot és elterjedtséget, érdekeltséget vállalt a főváros két legnagyobb mozgószínházánál, a Mozgókép-Otthonnál és az Uránia-színháznál, amelyek, tőkében megerősödve, a főváros legnívósabb mozgószínházaivá lettek.

Az idei szezonban ismét nagy átalakulásokon ment keresztül a részvénytársaság. Alaptőkéjét nyolc millió koronára emelte fel és e hatalmas tőkét, amelyben már külföldi érdekeltség is résztvett, arra használta fel, hogy műtermét, amely a legjobban fölszerelt budapesti filmatelierek közé tartozik, teljesen világvárosi nívóra emelje és minden modern felszereléssel ellássa. A Corvin-filmgyár díszlet-, kellék- és bútorraktára ma már Európa legjobban felszerelt raktárai közé tartozik és így természetes, hogy filmjei, az Ave Caesar, a Yamata, A fekete tulipán, a Fehér rózsa, A lélekidomár, az idei szezon legnagyobb sikerei közé tartoznak.

A gyár újabban Hevesi Sándort dramaturgjául szerződtette és így most dr. Molnár Dezső vezérigazgató és Pásztory Miklós ügyvezető igazgató kereskedelmi vezetése mellé méltón párosul Hevesi Sándor és Garas Márton művészi munkája.

A Corvin-filmgyár ilyen módon tőkében és erőben meggyarapodva tud majd tovább dolgozni, hogy ha az országhatárok végleg felszabadulnak, az egész világon dicsőséget szerezhessen a magyar névnek és művészetnek.

Ebben a könyvben, a huszonöt esztendős mozi történetében megemlékezünk az egyik legrégibb pesti moziról, annak kapcsán, hogy a zseniális feltaláló, Edison, a bíróságtól kérte, hogy tiltsa meg a budapesti Edison mozgónak a ő neve viselését. Az Edison színház azonban, mely részvénytársasági alapon még 1907. évben alakult meg dr. Hertzka és Keleti igazgatók vezetésével, nem tartotta nevét a nagy Edisonra megszégyenítőnek, sőt úgy vélte és joggal, hogy ép Edison lángelméjének hódol, mikor nemcsak színházát, de az ezzel kapcsolatban 1908-ban létesített filmgyári, berendezési és külföldi filmeket kölcsönző osztályát is ő róla nevezi el. Így született meg az Edison filmkölcsönző, melyet 1912-ben Moskovitz Benő vett át, akivel együtt Heller Adolf cégvezetője lett a vállalatnak. 1914-ben Heller Adolf megvette a filmkölcsönzőt és azóta, mint egyedüli tulajdonos vezeti azt.

Heller Adolf nem tartozik a nagyhangú, reklámmal dolgozó üzletemberek közé. Csendesen, szolid alapokon, de kiváló szakértelemmel dolgozik és igyekszik hű lenni vállalata nevének viselőjéhez, amennyiben produktumainak javarészét mindenkor az újszerűség jellemzi.

Az Edison-cég fedezte fel és hozta forgalomba Magyarországon a háborús évek előtt nagy sikereket elért nevezetesebb olasz filmeket, úm. Hesperia, Ambrozio, Itala, Cines, Pasquali és Aquilla filmeket, valamint a híres amerikai filmek közül a Vitagraf, Kalem és Lubin filmeket, míg a háborús évek alatt a német filmiparra fektette a fősúlyt és sikerült is neki a legnagyobb német slágerek közül "A fekete huszár"-t, Harry Piel filmjét és a leghíresebb és legnagyobb német filmstarnak, Lotte Neumannak filmújdonságait megszereznie, úm. "A szerelem száműzöttei"-t, "Amit az erdő mesél", Richard Scovronek poetikus regényét 2 részben, 9 felvonásban, mely utóbbi filmnek nagy érdekességet és nagy vonzó erőt ad az a betétdal, melyet dr. Mihályi Ernő, a kiváló énekes szerzett és énekel, továbbá Franz Hoffernek, a kiváló német rendezőnek vígjáték és dráma újdonságait, a nagy sikereket aratott: "A harang" Schiller költeménye; "Az ördöngös asszony", "A saverni koldus", "A sors kovácsa", mindkettőnek szerzője Werner Krausz, végül a legújabban megjelent "Kaland a pensióban" vígjátékot, főszerepben Lina Saltennel és a The Royal Vio Mozgóban áprilisban játszott és rendkívül nagy sikert aratott slágervígjátékot: "Csendélet Mucsán", a főszerepben a bájos Lia Ley-el. Ugyancsak a The Royal Vio Mozgóban jelentette meg a cég április hó 24-én Lotte Neumann filmstarral a főszerepben a "Hajnalhasadás" című filmet (egy házasság regénye 6 felvonásban), megjelenésre vár azonkívül május havában egy igen kiváló film, melynek nagy érdekességet kölcsönöz az, hogy szerzője és főszereplője is a híres filmstar, Lotte Neumann; címe "Játék a tűzzel", filmjáték 4 felvonásban.

Ezeken kívül megjelenésre vár még az idei saisonban már a szakbemutatón is nagy elismerést nyert "Opium" című film, mely a német filmiparnak egyik legnagyobb mesterműve, rendezője a közismert Robert Reiner. Ezt a filmet, tekintve a nagy érdeklődést, három példányban hozza forgalomba a cég, hogy a filmet a közönség minél szélesebb rétegeiben tegye közismertté. Sikerült a cégnek ezen film monopoljogát egyúttal Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Török- és Görögország részére is megszereznie.

A cég már szorgalmasan készül a jövő szezonra. "Hazatérő múlt" színmű 5 felvonásban, "Lemondás" dráma 4 felvonásban, továbbá "Az aranyhajú Comtess", színjáték 5 felvonásban, valamennyi Lotte Neumannal a főszerepben, a két Friedrich Zellnik film "Das Geschlecht der Schelne" kalandordráma, a főszerepben Friedrich Zellnik és Lia Mara és "Sturmflucht" dráma 4 felvonásban, a főszerepben Friedrich Zellnik, Medi Cristian és Ferdinand Bon - ezeket a neveket fogja leggyakrabban hallani a mozi közönsége. Ezeket a filmeket Magyarországon kívül Jugoszláviában is az Edison-cég hozza forgalomba. Persze, ha megnyílnak az ellenséges országok határai, úgy a filmjei sikerét növelni fogják azok az olasz és amerikai gyárak képei, amelyekkel már a háború előtt is kitűnt az Edison filmkölcsönző és amellyel megszerezte magának és képeinek a közönség érdeklődését és elismerését.

VISSZA