1926-1928-al véget ért a filmtörténet néma periódusa, és csakhamar megjelent a színen a hangosfilm minden hatalmas és világot átfogó eszközével és formájával. A film világszínpadán új emberek jelentek meg, sok sztár és rendező eltűnt, és a film egére újak kerültek. A film rendezése, technikája és dramaturgiája napok, sőt órák alatt megváltozott, és minden azelőtti elmélet semmivé lett, s a tegnapi tanok helyébe új teóriák, új feladatok, a filmrendezés teljesen új felfogása lépett. Ennek következtében a "tegnapi" filmtudományt is el lehetett dobni, mivel minden lényegbevágóan és alapvetően megváltozott. Minden feltételezést, melyet ezidáig a különböző könyvekben a hangos filmmel szemben felhoztak, megtagadtak és átléptek.
A hangosfilm új előírásokat, új embereket hozott. Az új filmeknek megváltozott külső arculatuk volt, így tehát a belső, lelki felfogásnak is meg kellett változnia. Teljesen másképp szólt a nézőhöz a némafilm, és másképpen hatott - legalább is az első években - a hangosfilm, mely más lélektani benyomást idézett elő.
Kezdetben megkísérelték, hogy a film nemzetköziségének megmentésére új közlési formát találjanak, később azonban megszokták az emberek részint az idegennyelvű filmeket, részint a honilag szinkronizált filmet (Itália). A nyelvi nehézségek miatt minden ország arra törekedett, hogy saját nemzeti filmgyártása legyen, és hogy azt meg is szilárdítsa, s ez bizonyos mértékig sikerült is volna, ha 1939-ben ki nem tört volna az újabb esztelen háború, és ha a rákövetkező években majdhogynem egész Európa el nem pusztult volna.
Az új hangosfilmek a háború évei alatt nem voltak művészi értékűek, többnyire a háborút vezető államok propaganda eszközei voltak. A banális játékfilmekben is híg és ízetlen propagandát talált az ember, melyet azonban egész pontosan meg lehett érezni. Pompá san beigazolódott a régi latin közmondás: Inter arma silent musae! A teremtett földön mindenütt filmeket gyártogattak, ezeknek azonban legtöbbször sem művészi formájuk, sem belső tartalmuk nem volt, nem ismerték a lélektant és esztétikát, s legnagyobb részben üzleti és propaganda célokat elégítettek ki.
A második világháború vége mindenütt majdnem teljesen parlagon heverő filmotthonokat talált, és az egész filmipar (a filmművészetről nem esett szó többé) némán és ájultan hevert kiaknázatlanul. A ngy filmgyárak Párizsban, Londonban, Rómában (Cinecitta), Berlinben, Münchenben, Prágában, Budapesten, Varsóban, Kijevben, sőt Koppenhágában is a háború áldozataivá lettek. E műtermekben azonban mindjárt a háború után forgatni kezdtek. Az elpusztított filmgyárak munkásai emberfeletti munkát végeztek, midőn eszközök nélkül, azonban annál több igyekezettel és szorgalommal mindent bepótoltak, amit az iszonyú háború tönkre tett.
Az új filmek az elmúlt háború pszichózisát tükrözték. Mindenütt partizán filmeket forgattak vagy pedig olyan alkotásokat, melyek a háborút túlélő embereknek meg akarták mutatni a Résistance-ot. Róma a "Róma nyílt város", "Irgalom", "Montecassino", "Békében élni", "Róma ege alatt" c. filmeket forgatta, Svájcban két ellenállási film látott napvilágot: "Az utolsó esély" és a "Mária-Lujza". Magyarországon a "Valahol Európában", Párizsban mindenféle partizán film ("Harc a (vasúti) sínekért", "Barát érkezik este" stb). Prágában is seregnyi partizán filmet gyártottak, ezek tárgyukat a valóságból merítették. Belgrád, Varsó, sőt még Stockholm is e többé-kevésbé jól sikerült ily zsánerű filmeket helyezték előtérbe, mert ezek voltak éppen időszerűek.
Egészen kitűnőek, valóban a reális életből vett filmek voltak a szovjet-orosz paritzánfilmek, mint például a Zoja, Tárita, és sok-sok más, amelyet alig lehetne felsorolni. A legtöbb szovjet film hódolatát fejezte ki a Vörös Hadsereg, győzelmeinek és a katonák, parasztok és munkások emberi magatartásának. A szovjet-orosz nép háború alatti önfeláldozó magatartása tükröződött e filmekben, igazi realizmussal és igazi emberábrázolással, és a harcmezőn történtek igaz felídézésével vagy a hazában történt események ábrázolásával, mely magatartás az ellenséget teljesen legyőzte és elpusztította. Végül kibontakozott a szovjet ember optimizmusa, aki a jövőben való hitét és bizalmát soha fel nem adja.
Maga Amerika sem térhetett ki ezen irányzat elől, és műtermei hasonlóképpen elárasztották a világot ellenállási filmekkel, ezek azonban nélkülözték a valóságos hátteret. Nagy-Britannia kitűnt néhány szép háborús és ellenállási filmjével, így pl. Mrs. Miniver c. filmje világsikert aratott, úgyszintén a "Lenni vagy nem lenni", végezetül pedig a "In which we serve" (Melyben szolgálunk) c. film. Ezeken kívül seregnyi kitűnő dokumentum-filmet is forgattak.
Röviden: A film külső jellege erősen megváltozott, és súlyos évek múltak el, míg e lélektani földcsuszamlás megnyugodott.
Egy bizonyos: a filmtudomány minden nagyvárosban igen hamar újra teremtődött. Először Párizsban, majd Londonban, Bécsben, Moszkvában, Zürichben, különösen azonban az USA-ban. Új folyóiratok létesültek, hogy az új tudomány, a filmológia, szolgálatára legyenek. Új nevek merültek fel a már ismert tudósokon kívül.
Minden nagy városban új tömegeket vontak be a filmtudományi kutatásokba, és e mozgalom ma már természetesen első sorban magát a szó szorosabb értelmében vett filmművészetet szolgálja.
Filmtudományi intézetek szolgálnak, hódolnak az új tudománynak és valóban szemünk előtt növekszik fel az új generáció, mely a filmnél nemcsak a konstruktív munkában szeretne részt venni, hanem a tudományos kutató munkát keresi, hogy a filmológia különféle melléktudományaival megismerkedjék. Igen helyesen!
Manapság a filmhez a mindkét nembéli fiatalság ezrei özönlenek. A színművészeti és filmfőiskolák zsúfoltak. Ezeken teljes eltökéltséggel kell tanulni, sőt, még sokat is! Filmfilozófiát, filmlélektant, filmanalízist, filmtörténetet didaktikus módszerrel, s az új filmtechnikát minden új vívmányával, filmépítészetet, filmdramaturgiát, filmrendezést és a filmgyártással kapcsolatos minden alárendelt együtthatót (így a filmvágást, a filmzene lélektanát), ezután a dokumentum - s az oktatófilm ábrázoló módszereit, stb. - filmtudományt, mely valóban alapos tanulást igényel. Ha rövid pillantást vetünk a múltra, úgy meg kell látnunk azokat a férfiakat, akik bennünket a filmtudomány mai rangjáig vezettek. E férfiak az első világháború előtt, majd a második után az általános filmtudomány alapvető problémáit kifejtették és emberileg érthetővé tették.
Az új generációnak most a pionírok lábnyomát kell követnie, hogy fel legyen fegyverezve a filmipar kebelén belüli kemény harci területen megfelelő szellemi fegyverekkel. Az egész világon mindenütt könyvek jelennek meg a filmtudományról és ennek alsóbb fajairól: így a filmesztétikáról, filmlélektanról, filmirodalomról stb. E hatalmas tudomány elsajátítására mindenekelőtt a "film" szó alapfogalmát kell ismernünk, továbbá a film lényegét, a film fajtáit, ezután a film müvészi-technikai folyamatát, valamint a többi alárendelt tudományágat.
Ezen alapvető fogalmakról igen tanulságos és egyszerű szavakkak kifejtett magyarázatot találhatunk a Benziger és Tsa kiadó vállalat kis filmlexikonjában (Einsiedel-Zürich, kiadta: Charles Reinert.)
Ezen alapfogalmak, melyeket így elsajátítunk, a teljes anyag alsóbb tudományát alkotják, ehhez még gazdag tartalmú szakirodalom járul, s akadémiai képzettségű előadók magyarázatai. E fejezethez tartozik tehát annak a kérdésnek egészen részletes kifejtése, hogy
Mint kisegítő anyagot meg kell látogatnunk filmarchívumokat, filmszakkönyvtárakat, filmkönyvkerekedéseket és filmtárakat, és a rendelkezésre álló történeti anyagot behatóan tanulmányozni kell. E kisegítő lehetőségek híján az új generáció csak igen keveset tud elsajátítani a filmtudományból. Nagyszabású filmmúzeumok állnak rendelkezésünkre Párizsban, Londonban, Moszkvában, Prágában, New Yorkban, Los Angelesben, stb. A filmtudománynak egészen fontos szektora a filmjog és a filmgazdálkodás megismerése és elsajátítása. E fogalmak és előírások ismerete nélkül a kapitalista államokban egyetlen rendező, komponista vagy filmgyártó sem tehet egyetlen lépést, hogy meg ne rövidülne.
A filmtudomány (filmológia) szó rövid összefoglalójául nézzük a kis filmlexikon 134. oldalának következő sorait:
Filmtudomány megjelölés alá kerül mindazon kutatás vagy tanítás, mely arra irányul, hogy a filmet és annak részletproblémáit mint egészet megvizsgálja.
Eredetét sokszámú, régebbi diszciplinából meríti. Az első csoport munkájával lefektette alapját a filmtudomány létének, a technikai-természettudományos oldaláról fogva meg a kérdéseket: a fizika, kémia, a lélektan oldaláról. A másik csoport azután az új jelenséggel foglalkozik: ez pedig a jog- és államtudomány, gazdaságtudomány, szellemtudomány, esztétika, lélektan, szociológia, pedagógia, színházművészet-, zene- és művészettudomány és publicisztika. A természettudományok közül a fizika és kémia társulnak mellé, mint rokontudományágak, a mechanika, optika, akusztika, világítástechnika, fotókémia, elektrotechnika, elektroakusztika csakúgy, mint a pszichofizika, optikai és akusztikai fiziológia.
A filmtudomány tárgya: a film, minden aspektusából szemlélve, valamint jelentősége az egyes ember, a társadalom és az állam számára. Ennek következtében a filmtudományt nem szabad összecserélni az egyes tudományok és a film mint kutatási és szemléltető eszköz közötti vonatkozással.
A filmtudomány megszervezését alig végezték még el. Történetét mint a filmtudomány alapvető tanát az irodalomtudománynak az irodalomtörténet alapdiszciplinájához való összehasonlításában lehet megrajzolni az USA-ban, míg Itáliában és más országokban (pl. Franciaországban, stb.) a film esztétikája, Németországban pedig a művészet technikai elvei jutottak vezető szerephez.
Az együttműködésre irányuló tendencia és a szervezés körülhatárolására irányuló törekvés a legnyilvánvalóbban a technika és a természettudomány területén jut kifejeződésre, szoros összefüggésben marad azonban még az eredeti tanokkal.
E tendencia a szellemtudományok terén lényegesen gyengébb, bárha éppen itt lenne szükséges az egységes felépítés. Mindamellett a fejlődés nyílván arra tart, hogy megszerkesszék a filmtudomány szel lemtörténeti ágát. Íly törekvések jellemzik a nagyobb filmországokat, mindenekelőtt publicisztájukat, színházművészeti tudományukat. Fennáll manapság a veszély, hogy sok szakon részleges filmismereti munkálatokat folytatnak anélkül, hogy az abban résztvevők megfelelően ismernék egymás munkáját.
A filmtudomány nemcsak a kutatómunkára korlátozódik, hanem kifejeződésre jut a különféle tanintézményekben. Felolvasások, szemináriumok és filmismereti tárgyakkal foglalkozó munkaközösségek létesülnek, technikai főiskolák, egyetemek, színházművészeti főiskolák, szakmai egyesületek és kutatók minden filmmel foglalkozó országban, és a docensek tetemes száma e létesítményeket tartós intézményekké fejlesztette.
A különféle bel- és külföldi egyetemeken filmtémájú disszertációkon dolgoznak, és a filmtudománynak mint akadémiai tudományágnak fejlődéséhez nem ritkán értékes adalékokkal járulnak hozzá. A technikai-természettudományos disszertációk számát csak igen kis részben fogták össze bibliográfiailag, összeállításukat az nehezíti, hogy a problémák nem mindig közvetlenül a filmre vonatkoznak. Feldolgozásukhoz mégis hozzákezdtek Németországban és az Egyesült Államokban. Szellemtörténeti téren több mint kétszáz munkából álló feldolgozás van Németországban, és az USA számára alapvető jelentőségű lenne a New York-i filmkönyvtár katalógusának összeállítása.
Az irodalom azt mutatja, hogy a "film" munkaterülete Németországban, az USA-ban és Olaszországban terjedelmes és beható hatást fejt ki.
Ennyit mond a Kis filmlexikon, és ehhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy a Szovjetunióban a Goskinozdat-kiadó (Moszkva) ezidáig a szakkönyvek százait adta ki. E könyveket részben már lefordították idegen nyelvekre, úgy hogy ezeket a nem oroszok számára is hozzáférhetővé tették. Mindenesetre e gazdag filmkönyvtárakról semmiképpen el nem feledkezhetünk, mégha a svájci könyvkiadás nem is vesz róluk tudomást.
A filmtudománynak, melynek egyik megalapítója Balázs Béla, még rövid a története: így hát szerfelett fiatal tudomány.
A háború nagy kárt tett e tudomány biztos felvirágzásában, s most azt reméljük, hogy az emberiség békés időszaka biztosítja a filmtudománynak is a csendes és zavartalan fejlődést.
***
Mielőtt e témát lezárnánk, mely arra ösztönzött, hogy Balázs Béla életrajzát megírjuk, még egyszer ki szeretnők nyitni a film lencséjét, hogy rövid visszatekintést vessünk a múltra.
Az első világháború utáni események a filmtudomány lassú fejlődését tették lehetővé. Az infláció és más gazdasági nehézségek és akadályok Európa különböző országaiban az 1925-ös évekig ijesztően megnehezítették a filmtudomány kibontakozását. Az azonban lassankint megerősödött, mihelyt Európa gazdasági helyzete legalább átmenetileg megállapodott, és az élet újból megszilárdult.
Ezekben az években kezdte meg Balázs Béla működését. Ő a filmtudomány terén teljesen új irányzatot honosított meg. Addig csak egész kevés író vagy filmesztéta akadt, aki a "filmtudomány" fogalmát és az ehhez a fogalomhoz fűződő körülményeket oly módon magyarázta volna meg, mint ahogy azt Balázs Béla tette. Az ő felfogását, elméletét, a filmtudomány fogalmának és elméletének egzakt felállítását és megszilárdítását minden utána megjelent filmkönyv dicsérőleg említi és kommentálja, és tudomásom szerint a későbbi filmirodalomban sem akad olyan filmkönyv, melyben a szerző állást foglalt volna Balázs Béla megállapításaival és fejtegetéseivel szemben. Majd minden 1935 óta megjelent filmesztétikai vagy filmelméleti könyv Balázs Béla gondolataira és eszméire hivatkozik. Balázs Béla zsenije és tanítása képezi a filmológia (ez a szó a második világháború utáni időszak szava) alapját.
***
A második világháború befejezésével Franciaországban, Angliában s az Egyesült Államokban a filmtudomány új irányzata fejlődött ki, és ezt sok jó filmszakkönyvben meg is vitatták. Később létrehoz ták Párizsban a párizsi Egyetem Filmológiai Inétzetét, és a Bureau International de Filmologie-t.
E példa nyomán jöttek létre továbbá a filmtudomány különböző intézményei, a filmklubbok, hasonló célból a filmtudomány kutatására a filmbarátok különféle egyesületei, és a különböző, fentebb már említett nagy és tanulságos filmmúzeumok és filmtárak (filmarchívumok). Ezek különösen ragyogó emlékeinek birtokában vannak a magasabb filmiskolák is, mondhatnók Európa valamennyi fővárosában.
E tudomány hátterében mindig megtaláljuk Balázs Béla kiváló és nemes alakját, akinek három alapvető filmkönyve a nemzetközi filmtudomány mintaképe.
Az ő kiváló alakját szeretnők - hogy filmszerűen fejezzük ki magunkat - az egész világ reflektorfényébe állítani, és megismertetni azt a tényt, hogy Balázs tanai és tézisei mint befolyásolták az egész filmtudomány irányvonalát a helyes út felé.
Balázs Béla élettörténetével nemcsak állandó emléket szeretnénk emelni finom és jóságos lényének, hanem ama tudománynak is, melyet ő 25 évvel ezelőtt - Bécsben, 1924-ben - ismertetni kezdett. E filmtudomány azóta nagyvonalúan elterjedt, mindenütt megerősödött, és Balázs Béla 1949 májusában bekövetkezett haláláig a legszélesebb körökben népszerűvé vált.
Az ő munkában és tudásban gazdag múltja, szerény és szelíd személyisége, kemény, a filmtudományért vívott harca példa arra, hogy nélküle a kinematográfia e művészi formája nem emelkedett volna fel oly gyorsan, amint az 1924-es bécsi fellépése óta valóban bekövetkezett.
Balázs Béla most úgy jelenik meg előttük, mint a film múltjának gigászi alakja, és az ő tevékenysége és hagyatékából, műveiből, előadásaiból, cikkeiből és filmjeiből és végezetül kifinomult személyéből ismrejük meg egy tudomány haladó felvirágzását, melyet csak most ismernek el és becsülnek is meg valójában.
Szabó István fordítása
Terv és téma
A főiskolai gyártócsoport kisfilmje számára - Balázs Béla művészi vezetése.
Elindulunk abból, hogy csak egy kis filmre való (kb. 300 m) költségvetés alapján kezdhetünk dolgozni. Tehát a legolcsóbb eszközökkel kell elérnünk legnagyobb eredményt.
1. Lehetőleg érdekes és mutatós filmet - tehát lehetőleg hosszabbat is, mellyel remélhetjük, hogy a költségeket be is hozzuk.
2. Olyan filmet, melynek készítése közben a műtermi technikából lehetőleg sokat tanulhatunk.
3. Olyan filmet, mely ideológiánkat is kifejezze.
Ezekből a szempontokból kiindulva Balázs elvtárs javaslatára megállapodtunk olyan témában, melyhez sem díszlet, sem színész nem kell. Eljátszhatjuk mi magunk, viszont a film nagyobb részében mégis szerepelni fognak színészek és díszletek is, külsők is és kisfilm költségével 600-1000 méteres filmet is csinálhatunk esetleg.
A bűvészinasok
a film ideigelenes címe. Kezdődnék az iskolában vagy kollégiumban. Egy elsőéves, kissé komikusan jellemzett filmszakmást mutatunk, aki "forradalmi" türelmetlenségében nem akarja kivárni, míg 2-3 éves szorgalmas tanulás után eresztik majd be a műterembe, hanem megszervez egy kis stábot operatőr kolleganőjével, két színinövendékkel és világosító ifjúmunkással. Éjjel behatolnak a Hunnia műtermébe és dolgozni kezdenek.
Ott azonban megbokrosodnak a gépek, melyeket vezetni nem tudnak még. Önállósodik a felvevőgép és az olló, és a műterem fantasztikus kulisszái között kísértetjárás indul el. Régi filmek alakjai jönnek elő kriptájukból - magukkal hozzák régi híradókkal a régi valóságot is, amelyből születtek. Különböző filmek alakjai, díszletei, jelenetei kavarodnak, mint egy film - sőt mint újra megvalósult élet a Hunnia műtermében, és rátámadnak a demokrácia becsületes, de még tanulatlan és éretlen ifjaira - hiszen a régi filmek kivágásai és az új élet felvételei egyugyanazon a filmen jelennek meg, egymásba vágva.
A Színiiskola türelmetlen ifjai kétségbeesve védekeznek. A filmtechnika és trükkök eszközeivel - melyek groteszk, váratlan, fantasztikus hatásokkal bemutatják a modern kinematográfia lehetőségét, de egyúttal roppant mulatságos hatásokat váltanak ki.
A sírboltjából kiszabadult filmmúlt már elhatalmasodik rajtuk - mint Geothe bűvészinasán a szellemek, melyeket idézett - mikor megjelennek az öregebb kollégák és új valóságot (új híradókat) vágnak bele, mint ellentámadást ebbe a történelmi filmbe és az új demokratikus filmekből jeleneteket. Helyreállítják a demokratikus rendet a műteremben és az... iskola rendjében is.
Ez a tréfás filmmese alkalmasnak látszik arra, hogy:
1. Mesterségünk összes virtuózitását gyakoroljuk.
2. Jókora filmet készíthetünk más, régi és új filmek összevágásával.
3. Mulatságos, tréfás filmmel a közönséget mulattassuk.
A film témája és jellege külföldi sikert is valószínűvé tesz. Ezzel pénzt szerezhetünk újabb, saját produkcióra.
4. A magunk területén kifejezhetjük a demokrácia ideológiai elveit.
Kérjük ennek a tervnek és témának jóváhagyását, valamint a feltétlenül szükséges költség előirányzását, hogy mihamarabb munkához lássunk, annál is inkább, mert Balázs elvtárs 3 hét múlva Varsóba utazik.
Exposé egy Nékosz-filmről(Kézirat, d.n. MTA MS. 5016/11.)
Javaslom egy NÉKOSZ-FILM munkábavételét. Elvállalom egy ilyen film forgatókönyvének megírását, illetve művészi vezetését és rendezését, ama "saját produkción" belül, melyet számomra kilátásba helyeztek a magyar filmipar vezetői.
A téma rendkívüli fontosságát és aktualitását bizonyítani nem szükséges.
Két-három parasztfiú története legyen, a falusi testi-lelki és szellemi nyomorúságból a német és nyilas években, a háborún, felszabadításon keresztül a földosztásig és a NÉKOSZ-mozgalomig. Befejezése a népi kollégium élete, munkája és diadalmas eredménye.
Drámai bonyodalmú és feszültségű története, tipikus, élesen megrajzolt egyéniségnek. Abban tükröződjenek a kor tipikus konfliktusai és szellemi áramlata. Az új paraszti szellem kialakulásán legyen a fősúly.
A hős (vagy hősök) belső átalakulásában legyen megmutatva az átfejlődés lehetősége és perspektívája. Egy soviniszta levente-szellemben nevelt, papi befolyás alatt levő parasztgyerekből hogyan lesz végül demokratikus gondolkodású és erkölcsű szocialista magyar paraszt, NÉKOSZ-ifjú? Az új magyar embertípus: a paraszt értelmiség szép és tanulságos példája legyen a hős.
A drámai bonyodalmak és feszültségek a valóság konfliktusait fejezzék ki: a magyar szegényparaszt igazi életérdekének összeütközését a földesúri renddel.
A magyar szegényparaszt igazi életérdekének összeütközését a német imperialista hódítókkal szemben.
Az imperialista háborúval szemben.
A nacionalista folklórjelszavakkal magyarkodó és nyilas jelszavakkal szemben.
A papi brutalitással szemben.
A dráma cselekvésének központja azonban legyen: hősünk
küz
delme saját osztályának, környezetének, családjának
elmaradottsága és szellemi megbénítottsága ellen és a pesszimista
parasztfatalizmus ellen. Hősünk szellemi ébredése, fejlődési vágya, politikai
ébredése, elindulása és találkozása a NÉKOSZ-mozgalommal.
Nagy drámai pathosz fejezze ki ennek az eszmének új, felszabadító jelentőségét. És azt, hogy segítője az új rend és a demokrácia hatalma.
Fontos drámai konfliktusban tükröződjék a szegényparaszt viszonya a munkássághoz. Idegenség és bizalmatlanság eleinte. Hogyan ismeri fel a munkásságban és vezető pártjában igazi szövetségesét? Hogyan leplezi le a papi hazugságokat, hogyan szabadul meg tőle?
A film második felében meg lesz mutatva a családjához, falujába visszajáró NÉKOSZ-ifjú visszahatása a falujára. Roppant nevelő szerepe a tervgazdálkodás irányában is.
Szatírikus formában benne legyen a fiatal parasztértelmiség konfliktusa az elbizakodott és nagyképű polgári intelligencia néhány figurájával.
Mindezek az eszmei motívumok természetesen maradéktalanul drámai cselekvésben, anekdotikus fényű, ízes történésekben kell, hogy megjelenjenek. De a NÉKOSZ fiatalság élete, szinte híradó realizmussal legyen bemutatva.
Ezt persze én magam és senki maga ki nem találhatja az íróasztalán. Ezt a munkát kollektív munkának tervezem magával a NÉKOSZ-fiatalsággal együtt. Formálisan is szerzői közösségben. A NÉKOSZ-ifjúság filmönéletrajza készül. Én csak a drámai konstrukciót, a jellemek művészi megrajzolását és filmszerű kifejezését adom. A megformálandó életanyagot NÉKOSZ-ifjak adják.
Ennek a forgatókönyvnek tehát nagy előkészítő munkára van szüksége, melyet a következő módon akarnék megszervezni:
1. Lehető rövid időn belül összehívni egy konferenciát a NÉKOSZ-aktivistáiból, hgoy meghallgathassuk az ő javaslataikat és ott megszervezhessük a kollektív munkát.
2. Ezt az expozét megfelelő levél kíséretében előre szétosztani közöttük, hogy tudjanak a tervről. Ne készületlenül érje őket. És javaslataikat már magukkal hozhassák.
3. A javaslatok és az egyéni életrajzi anyag (de más irodalmi anyag is összegyűjtés és rendszerezés számára és a velem való állandó kapcsolat fenntartása számára egy szerv létesítendő.
Ha elengendő anyag lesz együtt, megírom a forgatókönyvet. De a munkát mindvégig a NÉKOSZ erre vállalkozó aktivistáival akarom együtt csinálni és amennyire lehetséges a filmet velük játszatni.
A film felvevő stábja is lehetőség szerint belőlük álljon. Növendékeim brigádja a munkánál mindvégig jelen legyen.
Íme, itt az idea és a terv. Treatmentet, storyt még nem adhatok, mert az függ az anyagtól, melyet kapni akarok. Hogy mikorra fog elkészülni, azt sem mondhatom meg, még az is lehetséges, hogy "produkciómat" egy másik filmmel kell kezdenem. Mégis kérem a Filmbizottságot és Igazgatóságot, hogy ezt a filmet az ennek az esztendőnek produkciós tervébe, sőt költségvetésébe vegye fel. Mert a tényleges munka az előkészüléssel már elkezdődnék és anélkül nincsen kötelező garancia komoly lefolytatására. A téma fontossága talán indokolhatja ezt a kívételes eljárást.
Üdvözlettel
Balázs Béla s.k.